Somlyó Zoltán: ÍGY LETTEM HARMINCÉVES
egy Holbein-metszeten egy váll, egy nyak
kevélykedően kiviláglanak.
fehér nyakkendő, meg egy bús kabát -
így mentem tegnap a körúton át
ki csattos cipőt hord és nagy selyemköpenyt
s már százezret csókolt. De engem nem ölelt.
Ó, mily bánatosak e setét reggelek!
és setét este lesz, mikorra felkelek.
És felelem: így lettem harmincéves...
És hív egy fekete selyemköpeny:
a fekete selyemköpenyű nő, az édes.
az imbolygó sétát a köruton.
Tudom, hogy semmi, semmi jót se hozhat,
de vinni: elvisz engemet, tudom.
topogjon más az éjji útakon!
A reggeli szél engem is ölelne
és csünghetnék az életkutakon.
halálzenéjét tűrni egyedül?
Mikor a kínos egyedülvalóság
esője dül rám, dül, csak egyre dül.
meg nem siratni minden éjjelen?
S ki tudja ám elhinni azt magának,
hogy oktalan a síri félelem!
De - béke kell hozzá és nyugalom.
- A hónaposszobában kongva kattog
a gondot őrlő taposómalom.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir