Szenci Molnár Albert: LXIX. ZSOLTÁR
Jövendölés az Krisztus szenvedéséről,
az Dávid személye alatt, azki Krisztust ábrázolta.
Úr Isten, segíts, és tarts meg engem,
Mert az vizek szintin lelkemig érnek,
Közepin vagyok az sáros mélységnek,
Kiben csaknem elsüllyed én fejem.
Az árvizek öszveütnek rajtam, |
Én szemeimben megfogyatkoztam,
Midőn várom az te segedelmedet.
Én hajam szálánál többen vadnak,
Azkik engemet ok nélkül gyűlölnek,
Én ellenségim szertelen erőssek,
És engem eltörleni akarnak.
Noha semmit nem vöttem senkitől, |
Nincs, Uram, elröjtve színed elől
Az én bolondságom és minden vétkem.
Seregeknek Ura, erős Isten,
Azki vezérled az te seregedet,
Kik benned vetették reménségeket,
Ne hadd miattam esni szégyenben.
Izráel Istene, kik tebenned |
Mert nagy szidalmat szenvedek érted,
Az gyalázat elburítja színemet.
Én rokonim idegennek tartnak,
Anyám gyermeki nem esmernek engem,
Mert szent templomodon gerjedez szívem,
Megemészt nagy szerelme házadnak.
Téged gyalázóknak sok szidalmak |
És böjtöltem: de ők csak csúfoltak
Engemet, noha minden jót kívántam.
Bánat miatt én zsákban öltöztem,
De ők énrólam mesét költöttenek,
Az kapun ülők és az részegesek
Csúf énekléssel nevetnek engem.
De én tehozzád nagy buzgó szívből, |
Hallgass meg, Uram, kegyességedből,
És kegyelmezz meg fogadásod szerint.
Végy ki engemet ez förtős sárból,
Hogy el ne süllyedjek, gyűlölőimtől
Ments meg ez nagy vizeknek örvényiből,
Tarts meg ellenségim haragjától.
Hogy az mély víz engem el ne nyeljen, |
Ne merüljek tengeri mélységben,
Az kútnak szája engem bé ne zárjon.
Úr Isten, nagy az te kegyességed,
Hallgasd meg azért, azmit tőled kérek,
Irgalmas szemeid reám nézzenek,
Hadd láthassam nagy kegyelmességed.
Ne röjtsd el, Uram, kegyes orcádat |
Ne késsél, halld meg kiáltásomat,
Add meg kérésem, vigasztalj meg, Uram.
Uram, hajolj szomorú lelkemhez,
Ez nagy ínségből mentsd meg életemet,
Ellenségim ellen tarts meg engemet,
Mert csak bízom kegyelmességedhez.
Miként gyaláznak engem, jól érted, |
Ellenségem nincs röjtve előtted,
Minden ellenségim előtted vadnak.
Ez gyalázatban elszakadt szívem,
Kesereg lelkem ez nagy ohajtásban,
Várván, ha találhatnék ez nagy kínban,
Azki szíve szerint szánna engem.
De imé, sohol egy ember sincsen, |
Epével étetnek éhségemben,
Ecettel itatnak szomjúságomban.
Adja Isten, hogy ő asztalokon
Az önnön étkektűl megfulladjanak,
Őmagok hálójában akadjanak,
Békességek veszélre fordóljon.
Setétüljenek meg az ő szemek, |
Törd meg derekokat őnékiek,
Hogy egyenessen föl se állhassanak.
Búsult haragodat ontsd ki rájok,
És nagy haragodban ragadd meg őket,
Töröld el minden ő lakóhelyeket,
Hogy épen ne maradjon ő házok.
Mert igen kergetnek mindeneket, |
Ha kire bocsáttál vereséget,
Annak sérelmit beszéllik örömmel.
Szedd öszve minden gonosz bűnöket,
Hogy kegyelmedbe bé ne vétessenek,
Az élőkönyvből kitöröltessenek,
Ne írd az igazak közé őket.
Mivelhogy én most nyomorult vagyok, |
És néked teljes szivből vigadok,
Háláadással mondok dicséretet.
És az inkább tetszik az Istennek
Az szarva-indult és körmös tuloknál,
Kit az szegények meglátnak vígsággal,
És az ő szívekben örvendeznek.
Örvendez azoknak is ő szivek, |
Mert meghallgattatnak az szegények,
Az foglyokról ő el nem feledkezik.
Menny, föld, tenger az Istent dicsérje
És minden benne való. Mert megmenti
Az Sion hegyét, Judát megépéti,
Szép városokkal lakóhelyekre.
Ez helyet megülik ő szolgáji, |
És azoknak minden maradéki
Bírják, azkik szeretik te nevedet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir