Szenci Molnár Albert: LXVII. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

LXVII. ZSOLTÁR

T. B.
Könyörgése az izráelitáknak, az Istennek
kegyelmes vélek lakozásaért.

1
Úr Isten, áldj meg jóvoltodból,
És kegyessen fordulj hozzánk,
Ótalmazz meg minden gonosztól,
Szent színedet fordítsd reánk.

Hogy ez földen minden

Megesmerje szépen
Az te utadat,
És az pogány népek
Téged tiszteljenek,
Megtartójokat.

2
És akkoron dicsérnek téged,
Dicsérnek téged az népek,
Nagy tisztességet tesznek néked,
Az pogányok is örülnek,

Midőn mindeneket

És az pogány népet
Szent igazsággal
Bírod és ítéled
És jóra vezérled
Nagy hatalmaddal.

3
Dicsérjen téged minden nemzet,
Úr Isten, téged dicsérjen,
Az föld teremtsen bév gyümölcset,
Áldjon meg minket az Isten,

Adja szent malasztját,

Nyújtsa áldomását,
És őfölségét
Félje és rettegje
Ez föld kereksége
Mint ő Istenét.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!