Szenci Molnár Albert: LXXXVI. ZSOLTÁR | Verstár - ötven költő összes verse

LXXXVI. ZSOLTÁR

C. M.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.

1
Hajtsd hozzám, Uram, füledet,
És hallgasd meg kérésemet,
Mert igen szegény vagyok,
Az én szükségim nagyok.

Tartsd meg testemet-lelkemet,

Nézd ártatlan életemet,
Szolgádhoz térjen kedved,
Ki bízik csak tebenned.

2
Hozzád mindennap ohajtok,
Nagy szükségemben kiáltok,
Te nagy irgalmad szerént
Kegyelmezz meg óránként.

Szolgád lelkét vígasztald meg,

Uram, kiáltásom halld meg,
Mert szívemet ezvégre
Emeltem föl az égre.

3
Uram, jókedvő s' édes vagy,
Az te irgalmasságod nagy,
Minden emberhez pedik,
Ki hozzád esedezik.

Hallgasd meg azért kérésem,

És nézd meg esedezésem,
Tekéntvén kegyelmedre,
Figyelmezz beszédemre.

4
Nagy szükségemben ohajtok,
Tehozzád szívből kiáltok,
És engem te meghallgatsz,
Nyavalyámban el nem hagysz.

Úgyan sincs sohol több Isten,

Ki hozzád hasonló legyen,
Nincsen több erős Isten,
Ki illy dolgot tehessen.

***

5
Ez világon minden népek,
Kiket teremtél, eljőnek,
És imádnak tégedet,
Dicsőétik nevedet,

Mert te nagy és hatalmas vagy,

Csudatételed sok és nagy,
Te vagy egyedől Isten,
Sohol Isten több nincsen.

6
Vezérlj, Uram, utaidban,
Hogy járjak igazságodban,
És csak arra hajtsd szívem,
Hogy szent nevedet féljem.

Néked, Uram, hálát adok

És teljes szívből vigadok,
Mindörökké nevednek
Dicséretet éneklek.

7
Mert megkegyelmezél nékem,
Az pokolból kivőd lelkem,
Föltámasztál újonnan
Az mélységből kihozván.

Imé az istentelenek,

Uram, réám dühödtenek,
Kik csak hatalmaskodnak,
Semmit rajtad sem adnak.

8
De te, irgalmas Úr Isten,
Igaz vagy természetedben,
Jó, hív és engedelmes,
Haragra késedelmes.

Tekints réám, kegyelmezz meg,

Uram, szolgádat segítsd meg,
Szolgálóleányodnak
Fiát foglald magadnak.

9
Add jó jelét mivoltomnak,
Kit ellenségim lássanak,
És szégyenljék, hogy engem
Megsegítesz, Istenem.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!