Szenci Molnár Albert: VII. ZSOLTÁR
Dávidnak könyörgése ellenségi ellen való
megszabadításért.
Óh, én Uram és én Istenem,
Tebenned vagyon reménségem,
Segedelmemre légy jelen,
Tarts meg ellenségim ellen,
Hogy engemet el né ragadjon, |
Midőn nincsen segétségem,
Azki megmentene engem.
Hogyha én ezt töttem, Úr Isten,
Avagy hamisság van kezemben,
Hogyha gonoszt töttem ennek,
Ki örült békeségemnek:
Hogyha valaki abban megért, |
Sőt ha jól nem töttem azzal,
Ki nékem volt bosszúsággal:
Ám bár kergessen ellenségem,
És bátor megragadjon engem,
Életemet földhöz verje,
Dicsőségem porrá tégye.
Kelj föl azért nagy haragodban, |
Add meg az előbbi tisztem,
Kit rendeltél, Uram, nékem.
Nagy sereggel osztán az népek
Hozzád gyűlnek és környülvesznek,
Azért Úr Isten, támadj föl,
Magas helyre köztök állj föl.
És ottan ítéljed az népet, |
És engem hívségem szerint,
Ítélj igazságom szerint,
Verd meg az istenteleneket,
És védelmezd meg híveidet,
Mert mindeneknek titkait
Látod, Uram, szívét, lelkit.
Te vagy paizsom, igaz Isten, |
Ki az híveket megtartod,
Gonosz ellen takargatod.
Igazán ítéli az Isten
Az ártatlan embert ügyében,
De keményen fenyegeti,
Kinek hamisságát érti.
Hogyha pedig ő meg nem térend, |
Előkészéti fegyverit,
Idegbe veti nyilait.
Végre mint egy hadi erőben,
Halálos fegyvert fog kezében,
Nyilait is rántja elő,
Kiket ellenségemre lő.
Kinek szándéka veszedelmes, |
Kiből idétlen fiat szül,
Mert szándéka megszégyenül.
Szorgalmatosson árkot vájott,
Más ember alá vermet ásott,
Kiben, midőn törekedik,
Önnönmaga beléesik.
Az gonosz, azkit nékem kiván, |
Mindennémű csalárdsága,
Nyakára száll álnoksága.
Azért Istennek adok hálát,
Hirdetem ő szent igazságát,
És fölséges szent nevének
Dicséreteket éneklek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir