Szenci Molnár Albert: XXI. ZSOLTÁR
Hálaadása az izraelitáknak az Dávid királyért.
Örvendez, Uram, az királ
Az te nagy hatalmadban
És szabadításodban,
És vigad nagy buzgósággal, |
Ínségből kimentéd.
Úgy viseled néki gondját,
Hogy azmit tőled kérend,
Mindeneket megnyerend.
Mihelt fölnyitja ő száját, |
Már hallod kérését.
Előbb, hogynem könyörgene,
Meghallgatod, meglátod,
Irgalmaddal megáldod.
És föltéssz az ő fejére |
Mint királyi pompát.
Azt kéri vala tetőled,
Hogy csak valamennyire
Hosszabbóljon élete:
De ő életét terjeszted |
Sőt örök időkre.
Őt fölvőd nagy dicsőségre
Az te segedelmeddel,
Örök idvösségeddel.
Ez nagy királyi fölségre |
És ékesíteték.
Szereted őt minden jókkal,
És te szent áldomásod
Örökké néki nyújtod,
Örvendetes vígságokkal |
Színedre nézeted.
Ez király mindenkor bízik
Csak az ő Istenében,
És nem fél veszéliben.
Az magasságosnak nyugszik |
És megmarad abban.
Kezeddel megleled őket,
Azkik reád támadnak,
Bosszúságodra járnak.
És az te gyűlölőidet |
Soha ki nem menti.
Mint az hév tüzes kemence,
Haragod környülvészi
És őket mind ellepi.
Haragos orcádnak színe |
Mint az láng, elnyeli.
Mindennemű gyümölcseket
Hirtelen te elvesztöd,
És az földről eltörlöd.
Magvokat, csemétéjeket |
Nép közül kiirtod.
Mert gonoszra igyekeztek,
Szándékoztak ellened,
Hogy bosszontsanak téged.
Gonosz tanácsot végeztek, |
Erejekben nincsen.
Mert minden ellenségidet
Erőssen megkergeted,
És őket elszélleszted.
Megvonszod íved idegét, |
Lövöd orcájokra.
Azért, Uram, már támadj föl,
Mutasd meg hatalmadat,
Lássuk erős voltodat.
Hogy dicsőséges erődről |
És benned örvendjünk.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir