Szentjóbi Szabó László: A Gyermeki idők emlékezete | Verstár - ötven költő összes verse

A Gyermeki idők emlékezete

Kis kard! mellyel vitézkedve
Vagdaltam a bürkökre
Életemnek bóldog kedve
Itt függ véled örökre!

S mint a titkos rozsda mérge
Néked is nem kedvezett
Marcongván a bánat férge
Szívem gyakran vérezett.

Bóldog vóltam gyermek fővel
A fa puska, s ló megett,
Akkor éltem az idővel
Melly most engem veszteget.

Akkor vólt az én életem
Az örömnek élete
Míg tudatlan ítéletem
Választást nem tehete.

A míg mindent e világon
Eggy eránt kedvellettem
A míg eggyik múlatságon
Másikat építettem.

Akkor még a bút és gondot
Magamban nem neveltem
A mit józan szívem mondott
Benne kedvem fel leltem.

Akkor még nem vesztegettek
Rosszúl képzelt gondjaim,
Kívánságim se terjedtek
Messzebb mint a karjaim.

Eggyűgyű természetemnek
A sok féle nem kellett
Eggy mértéke vólt ízemnek
A kenyér s a fánk mellett

Még is minden lépésemben
A vigasság követett
S ártatlan tekintetemben
Kedv, s nyájasság nevetett

Még is a belső nyugalom
Olly víggá tett akkoron
Mint mást kinoz az unalom
A bársony, s a bíboron.

Ah hogy e bóldog életnek
Napjai el múltanak
Ah hogy vissza nem térhetnek
S olly rövidek vóltanak!

Add Uram! e bóldogságot
Add még eggyszer érzeni
Más örökké valóságot
Nem kívánok tőlteni!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!