Szentjóbi Szabó László: A Rózsa és Rózsi

A Rózsa és Rózsi

Láttam már én a Rózsákat
Kinyílni Pünköst felé;
Láttam a szép Leánykákat,
Mint szaggatták lefelé;

Láttam azt is egy folytába,
Hogy lehúllvánn levele,
Ott állott szegény magába
S nem gondolt senki vele.

Rózsi! szép orcád rózsája
Sem lessz hervadhatatlan;
Rózsi! szép tested formája
Görbe lessz, s alkalmatlan.

Lassann lassann elenyésznek
Kellemetességeid:
S oly szívrehatók nem lésznek
Bádjadt tekinteteid.

Akkor, mint a megverettek,
Tőled mind elszélednek,
Kik azt mondják, hogy szerettek,
S hódoltak szépségednek.

Ah! tanúlj egy mesterséget,
Rózsi! s mindég kedves léssz:
Tudd meg, hogy minden szépséget
Feljűl múl a Szív s az Ész.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!