Szentjóbi Szabó László: Glycerium Vielandból | Verstár - ötven költő összes verse

Glycerium Vielandból

Ah, nincs többé a kit szerettem
Az a jó nyájas lélek
Ő vele mindent el vesztettem
Meg se kapom míg élek.

Ő érdemli szívem fájdalmát
S terhes sullyát kínomnak
Egyedűl csak az ő sírhalmát
Hívom tulajdonomnak

A hová őt el temettettem
Nincs senkinek tudtára
S szép teljes rózsákat űltettem
Szomorú sír-halmára.

Mellyek olly szépen virágoznak
Mint az ő szép kebele
S ott kedvesebben illatoznak
Jobb szaggal lévén tele.

Eggyszer, minden esztendőbe
A hellyet meg keresem
Hol eggy magános erdőbe
Nyugszik az én kedvesem.

S búsúlt szívem unalmába
Rósát vévén kezembe
Igy virágzál hajdanába!
El gondolom lelkembe.

S széllyel tépvén leveleit
Sírjára hintegetem
S ifjuságom örömeit
Könyvezve emlegetem.

Ezen érzékeny harmatja
Hív szívem fájdalmának
Légyen kedves áldozatja
Kedvesem árnyékának.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!