Tinódi Sebestyén: [XII.] JUDIT ASSZON HISTÓRIÁJA
JUDIT ASSZON HISTÓRIÁJA
Sokat szólhatok az meglött dolgokról, |
Régieknek az ő krónikájokról, |
Ó törvénben nagy Isten haragjáról, |
Mast én szóllok Judit asszon dolgáról. |
5 | Emlöközöm régi hadakozásról, |
Nemcsak fegyverökkel megvert hadakról, |
Nabugodonozor királ hatalmáról, |
Csudaképpen ő nagy megromlásáról. |
Benn Asszíriában hatalmas vala, |
10 | Nabugodonozor királ él vala, |
Ninive várasban lakozik vala, |
Arfaxat királyra hadakozik vala. |
Arfaxatnak hatalmát ő megrontá, |
Minden országit ő elfoglaltatá, |
15 | Jobb részét világnak meghóldoltatá, |
Isten gyanánt magát ő imáttatá. |
Serén követöket sok országokban, |
Ciliciában bocsáta, Damaszkomban, |
Galileában és Szamariában, |
20 | Jordán vizének ő határaiban. |
Túl az Jesse földében Jeruzsálemnek, |
Ethiópiának, hegyön élőknek, |
Ez országoknak és fejedelmeknek, |
Követöktől izene, mint hívöknek: |
25 | "Jöjjenek hozzám, adókat hozzanak, |
Engedelmességöt ők mutassanak, |
Isten gyanánt engöm ők imádgyanak, |
Úgy éntőllem minden jót ők várjanak." |
Az követek fejedelmekhöz jutának, |
30 | Il követséget ők mind megmondának, |
Fejedelmek ezen megbúsulának, |
Az egy Isten mellől el sem állának. |
Nagy haraggal követeknek szóllának, |
Csuda szókkal ők megrútoltatának, |
35 | Követök ott csak le nem vágatának, |
Ő urokhoz alig szaladhatának. |
Vagyon nagy haragja Nabukodonozornak, |
Mert megérté járásokat szolgáinak |
Azon megeskövék jó szolgáinak, |
40 | Bosszútételt jelent mind az uraknak. |
Sok vitézlő népet el-béhívata, |
Nagy hatalmas hadot hamar támaszta, |
Olofernes királt előszólítá |
Kit az többi közett jobbnak alíta. |
45 | Lám, az Olofernest jól érti vala, |
Vitésségét, hívségét tudgya vala, |
Azért benne ő igen bízik vala, |
Az főhadnagyságot rábíszta vala. |
Igen nagy haraggal megfenyögeté, |
50 | Hogy kegyötlen lenne, őt azon inté, |
Napkelet felé őtet úgy ereszté, |
Mint egy sáskahadat, bőven ereszté. |
"Tégy sok veszödelmet sok országoknak, |
Dúlást, rontást sok kulcsos várasoknak, |
55 | Jelösben, kik néköm nem hóldoltanak, |
Engödelöm semmi légyön azoknak. |
És fejedelmeket sokat levágass, |
Kiket bennök elevenön megfogass, |
Sok országokat néköm meghóldoltass, |
60 | Mindenött Isten gyanánt imáttattass. " |
Rejá Olofernes ellent sem szólla, |
Az parancsolatnak hívön megálla, |
Ottan minden seregével indula. |
Mely országba mikort ő bejut vala, |
65 | Annak erős várait rontja vala, |
Kulcsos várasit töretteti vala, |
Fejedelmeket levágattat vala, |
Sok országot így meghóldoltat vala. |
Támadának királyok, készülének, |
70 | Mert Holofernestől megijedének, |
Hozzámenének és mind engedének, |
Drága ajándékokat jelöntének. |
Viadalt néki senki nem ád vala, |
Sáska módra mert ő nagy haddal vala, |
75 | Fejedelmekhöz ő kegyötlen vala, |
Drága ajándékhoz meg sem hajt vala. |
Sokat az királyokban levágata, |
Várasokban sokat ő elrontata, |
Kiket akara, mind helyén hagyatá, |
80 | Nabugodonozort ő imáttatá. |
Derék táborával onnat indula, |
Jeruzsálem határában bészálla. |
Eszt az zsidó nép mikoron meghallá, |
Kit Izráel népének monnak vala, |
85 | Elijedének, igen rettenének |
Kegyötlenségétől Olofernesnek, |
Törése ne lenne Jeruzsálemnek, |
Templomokban az drága szépségöknek. |
Tőnek áldozatot az nagy Istennek, |
90 | Egyetömben csak néki könyörgének, |
Hamar izenének az vidéköknek, |
Hogy fejenként mind felfegyverköznének. |
Jerikóig Szamariában hírt adának, |
Az szoros utakat hogy mind bévágnák, |
95 | Mert szoros bémeneti az utaknak, |
Fegyverös népekkel aszt béállatnák. |
Nagy jelös főváros Jeruzsálem vala, |
Betúlia más jelös váras vala, |
Az többinek ezök parancsolnak vala, |
100 | Hamar mindönfelől készültek vala. |
Ott az utakat béállák, bévágák, |
Vala fejedelme Betúliának, |
Hívják vala az Eliákhim papnak, |
Parancsolatot mind tőle tanultak. |
105 | De Izráel fiai jól élnek vala, |
Parancsolat szerént ők járnak vala, |
Egymást igazán űk szeretik vala, |
Bőjtölnek, igen imádkoznak vala. |
Istennek könyves szömvel könyörgének, |
110 | Sok közzülök szőringöt viselének |
Cseléggyökkel rabságba ne esnének. |
Nagy bizodalmat Istenben vevének. |
No, hamar Olofernesnek hírt adának, |
Az utakon fegyverösök állanának, |
115 | Hadnagyok, vitézök béhívatának, |
Mind fejenként arról tudakozának. |
"Lám, béjártunk mi már sok országokat, |
Rontottunk várakat, szép várasokat, |
Levágtunk urakat, sok királyokat, |
120 | Soholt nem láttunk ellenünk állókat." |
Igen csudálkoznak ők az országnak, |
Hogy micsoda népek benne laknának, |
És minémű istent űk imádnának, |
Kihöz bíznak, hogy ellenünk állanak. |
125 | Nagy csendeszön ott mind hallgatnak vala, |
Hadnagyok köszt egy jámbor vitéz vala, |
Kinek neve Achior herceg vala, |
Olofernesnek ő így felelt vala: |
"Győzödelmes felségös uram, kérlek, |
130 | Megbocsássad, hogy néköd megfelelek, |
Ez nép felől én igazat beszéllök, |
Felségödnek haragjába ne légyek. |
Vannak zsidó népek itt ez országban, |
Izráel fiai ez várasokban, |
135 | Vannak Istennek parancsolatjában, |
Kik csak bíznak az ő nagy jóvoltában. |
Az parancsolat szerént ha nem élnek, |
Ottan az Isten haragjában esnek, |
Számkivetésben űk hamar vettetnek, |
140 | Rabságban, ínségben ők gyötrettetnek. |
Ha mikor parancsolat szerént élnek, |
Minden ellenségök megtörettetnek, |
Csak kevesen oly nagy hadat megvernek, |
Mindazzal es kevélségben nem esnek. |
145 | Úgy hallottam, régön való időben |
Egyiptomban voltak ők nagy ínségben, |
Fárahó királnak az ő kezében, |
Istentől voltak ők nagy büntetésben. |
Nagy alázatoson mikor megtértek, |
150 | Könyörögvén, Istentől kegyelmet nyertek, |
Egyiptomból angyaltúl kivitettek, |
Az tengörön szárazon általmentek. |
Gyorsan Fárahó királ felkészült volt, |
Izráel fiait ő kergeti volt, |
155 | Az tengörbe mind népével bément volt, |
Az nagy Isten mind ott sílyesztötte volt. |
Aszt es hallottam nem régi időben |
Őket atta volt az jászok kezében, |
Parancsolatszegésért nagy ínségben |
160 | Negyven esztendég voltak büntetésben. |
Rágondolván, Istennek könyörgének, |
És őtőle ők kegyelmet nyertenek, |
Köszönhetik egy jámbor életének, |
Egy magzat adatik feleségének. |
165 | Jámbor Manuét Isten úgy szerette, |
Vénségében oly magzattal szerette, |
Aszt nagy hatalmas erővel szerette, |
Kivel szegín foglyokat kimentötte. |
Csuda erőssége az Sámsonnak volt, |
170 | Ki erős oroszlánt elszaggatott volt, |
Egy szamárállal ezör vitézt megölt volt, |
Az két ezörét elfutamtatta volt. |
Az Gáza várasban ő el-bément volt, |
Ki kapuját vállára rántotta volt, |
175 | Ebron hegyére ő el-felvitte volt. |
Soret völgyében onnat el-bément volt, |
És az Dalida asszont ő elvötte volt, |
Ki miatt erős Sámson megvakult volt, |
Jászokat egy boltban rekkentötte volt, |
180 | Mert az nagy Istennek akarattya volt. |
Csak eszt felségös uram vedd eszödbe, |
Ha nem vannak mast az Isten kedvébe, |
Bizon esnek felségödnek kezébe, |
De ha vadnak az nagy Isten kedvébe. |
185 | Siess hamar, illik innet elmennünk, |
Mert azon félök, hogy mind itt kell vesznünk, |
Mert az ő Istenök lészön ellenünk, |
Ki ellen minnyájan semmié lészünk." |
Bátor szíve vala Olofernesnek, |
190 | Gonoszt monda az Achior hercegnek, |
Parancsolá hamar az vitézöknek, |
Hercegöt iktatnák az zsidó népnek. |
Igen hamar őtet fogva elvinnék, |
Váras mellett egy nagy fához kötöznék, |
195 | Izráel fiai őtet bévinnék, |
Ugyan vélök meg rabságába esnék. |
Bizonítom eszt az ő rabságával, |
Hogy ez földön terömtött állatokval, |
Egyéb Isten nem bír az én uramnál, |
200 | Az hatalmas Nabukodonozor királnál. |
Legottan őt éjjel fogva elvivék, |
Váras mellett egy nagy fához kötözék, |
Várasbéliek reggel ott úgy lelék, |
Okát ennek őtőle mind megérték. |
205 | Igen hamar ők mind feltámadának, |
Áldozának, mind Istent imádának, |
Hálát adának, Istenben bízának, |
Olofernestől semmit nem tartának. |
Az Olofernes táborát indítá, |
210 | Váras utait megostromlattatá, |
Zsidó népet ő ott meg sem bírhatá, |
Szégyönére esmég tábort jártata. |
Csuda álnokságot hamar gondola, |
Kifolyó kutakat mind elfoglalá, |
215 | Betúlia egy kis hegyháton vala, |
Szoméhsággal sokan meghalnak vala. |
Az köznépek ezön megbúsulának, |
Várast akarják megadni királnak, |
De nagy kérésére Oziás papnak |
220 | Öt napig várast tartanák magoknak. |
No, akkoron Betúliában vala |
Egy özvegyasszon, neve Judit vala, |
Az Meráriusnak leánya vala, |
Kinek régön férje Manasses vala. |
225 | Ez özvegy Judit szent életű vala, |
Oly igen szép és ű nagy gazdag vala, |
Senki űróla gonoszt nem szól vala, |
Az nagy Istent oly igen féli vala. |
Néki ez dolgot hogy megadák tudni, |
230 | Akarják királnak várast megadni, |
Az fejedelmeket kezdé feddeni, |
Izráelnek sok járásit beszélni. |
Derék járásokat az prófétáknak, |
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, |
235 | Moizesnek és az több prófétáknak |
Nyomorúságokban hálát attanak. |
"Vaj, azokat eszötökben vegyétök, |
És szönetlen értem könyörögjetök, |
Mert ez éjjel ez várasból kimegyök, |
240 | Tőlem okát ti annak se kérgyétök. " |
Magában lőn oly nagy imátságában, |
Azután béméne ágyasházában, |
Hamar öltözék drága ruháiban, |
Szép asszony vala nagy gyenge voltában. |
245 | Csuda fejér-piros orcája vala, |
Szép sár haját megeresztötte vala, |
Ujját szép gyűrűkkel bérakta vala, |
Arantúl, kövektől ő fénlik vala. |
Ottan indula szolgálóleányával, |
250 | Az igen jámbor szép leán Ábrával, |
Várasból kiméne nagy bátorságval, |
Az sok jámboroknak áldomásával. |
No, ha juta az váras határába, |
Ottan esék ellenség fogságába, |
255 | Az Olofernesnek vivék sátorába, |
Királ látá asszont nagy szép voltába. |
Ugyan szépségére elámélkodék, |
Kinek szerelmére ő indíttaték. |
Az vitézök egymásnak eszt beszélék: |
260 | "Illik ily szépökért halált szönvednünk." |
Eszös és bölcs asszon az Judit vala, |
Olofernest hogy ű meglátta vala, |
Nagy félelmet ű ott mutatott vala, |
Ott ű magát földhöz ütötte vala. |
265 | Reá nézvén királ, megkeserülé, |
Parancsola, az földről felvéteté, |
Olofernes űt ugyan megkérlelé, |
Kérdésére asszony bölcsen felelé: |
"Tudgyad uram király, véled jó lészön, |
270 | Mert az Isten tevéled oly jól tészön, |
Minden hatalmasság kezedben lészön, |
Izráel népe rabságodba lészön. |
Ők az Isten ellen nagyot vétkösztenek, |
Éhel-szoméhal mast nagy sokan vesznek, |
275 | Aszt végeszték, barmokat már megöljék, |
Kiknek véröket megigyák, megéljék. |
Nám, ettől Isten őket megtiltotta, |
Ezért őket te kezedbe bocsátta |
Azért hozzád az jó Isten bocsáta, |
280 | Énáltalom néköd tuttodra atta." |
Sőt az Olofernes hogy ezt megérté, |
Megörüle, ezt oly igen szereté, |
Belső sátorába őtet viteté, |
Tisztösséggel őtet megőriszteté. |
285 | Bátorsága az szép asszonnak vala, |
Imátkozni, kimenni szabad vala, |
Az sátorból ő el-kimégyön vala, |
Az Istennek ő esedözik vala. |
Egy víg kedvét Olofernes jelönté, |
290 | Mert nagy gazdagon ő sokat főzete, |
Sok fejedelmeket mind leülteté, |
Sok vigasságot előttök tétete. |
Legottan hopmestörétől izene, |
Sátorából hogy az asszon kijönne, |
295 | Hogy előtte víg kedvet jelöntene, |
Minden akaratjának ű engedne. |
Lám, ha hallá asszony hamar szököllék, |
Drága öltözetben hamar öltözék, |
Asztalához az királnak bélépék, |
300 | Nagy jó víg kedv asszontúl jelönteték. |
Víg kedvén Olofernes megvidula, |
Gonosz kívánságban gerjedöz vala, |
Örömében megrészögödött vala, |
Mert éltében annye bort nem itt vala. |
305 | Mikor estve jól elsetétölének, |
Az vitézök mind megrészögödének, |
Egyön-ketten szállásokra menének, |
Olofernesnek szép ágyat vetének. |
Ha mikor ágyában őtet feköték, |
310 | Az szép sátor ajtaját bététeték, |
Az szép asszony Juditot ott rekeszték, |
Hogy Olofernessel együtt nyugodnék. |
Vígan az hopmester es elment vala, |
Az bor miatt mind elaluttak vala, |
315 | Az Olofernes is elbágyatt vala. |
Asszony Judit hogy eszt meglátta vala, |
Nem kell alunni ott az jó asszonnak, |
Hamar parancsolá leján Ábrának, |
Kívöl őrizője lenne az sátornak, |
320 | Előtte megállapék az királnak. |
Gyakor könyvhullásokkal imádkozék, |
Az Izráel népéjért esedözék, |
Akarattya szerént cseleködhetnék, |
Rabságtúl az nép megmeneködhetnék. |
325 | Az szép Judit bízék bátorságára, |
Hamar feltekinte az árbozfára, |
Az királnak szép aranyas kardjára, |
Aszt levevé, hamar lépék az ágyra, |
Ragadá üstökét Olofernesnek, |
330 | Ottan fejét vevé az kegyötlennek, |
Adá az fejét Ábrának, szép szűznek, |
Erszényében tenné, úgy elmennének. |
Igen hamar sátorból kimenének, |
Senki nem kérdi, hogy hová mennének, |
335 | Vélik vala, imádkozni mennének, |
Nagy békével táborból kimenének. |
Csakhamar Betúliához jutának, |
Várasőrzőknek szózatot adának, |
Az fejedelmeknek ők hírt adának, |
340 | Zöndülének, az kapuhoz futának. |
Víg az nép, hogy az asszont megesmérék, |
Hálaadásval őt hamar bévivék, |
Az megfáratt asszont ők leülteték, |
Mely nagy szépen, vígan őtet kérdözék. |
345 | Minden járását ő megbeszélgeté, |
Olofernes fejét előjelönté, |
Kapu fölött szépön el-kitéteté, |
Az Izráel népét megerülteté. |
Parancsolat szerént nagy félve élnek, |
350 | Nagy hálákat adnak ők az Istennek, |
Az özvegy Judit szent asszony életének, |
Hogy elesött feje Olofernesnek. |
Özvegy Judit kösségöt megtanítá, |
És őket oly igen megbátorítá, |
355 | Viadalhoz őket mind feltámasztá, |
Olofernes népére kiindítá. |
Rájok vevék az ő szép fegyveröket, |
Szépen megszörzék minden seregöket, |
Tésznek üvöltésöket, zöngésöket, |
360 | Kikkel rettentének ellenségöket. |
Strázsásokra mikoron ők jutának, |
Az táborban azok alig szaladának, |
Fejedelmeknek hamar hírt adának, |
Izráel népi hogy rajtok volnának. |
365 | Csudaképen oly igen rettenének, |
Az Oloferneshöz ők sietének, |
De ő ágyához menni nem merének, |
Asszonnyal vélik, hogy együttfekönnék. |
Rágondola hopmestör, hogy eszt érté, |
370 | Ő ágyáról leplöt megemelinté, |
Hát az királ ágyát vérösítötte, |
Judit asszony miatt fejét vesztötte. |
Vitézök megérték okát halálának, |
Urok halálán ők igen sírának, |
375 | Megijedének ők, megfutamának, |
Mindent hátrahagyának, eloszlának. |
Tőn nagy zöndülést az Izráel népe, |
Kitől rettene Olofernes népe, |
Az szántalan sok népnek lőn elveszte, |
380 | Mind levágaték Olofernes népe. |
Anni gazdagságot űk ott nyerének, |
Mind fejenként nagy gazdagok levének, |
Betúliában nagy vígan menének, |
Nagy hálákat adának az Istennek. |
385 | Nabukodonozor nagy hatalmas vala, |
Fejedelmektől győzhetetlen vala, |
Az Istennek nagy ostora ő vala, |
Bűnös népnek büntetésére vala. |
Sok országot immár ő elbírt vala, |
390 | Isten gyanánt ő imáttatik vala, |
Kit az Isten bosszúképpen tart vala, |
Vad képében őt váltosztatta vala. |
Fertelmes vadak között hét esztendég |
Nabugodonozor csudaképpen lakozék, |
395 | Isten előtt Dániel esedözék, |
Meg emberi ábrázatban változék. |
Éltébe sokat hadakozott vala, |
Mikoron ő negyven esztendős vala, |
Babilóniában ő megholt vala, |
400 | Fia vala, ugyanez neve vala. |
Keresztyénök ez jó példa tinéktök, |
Példa az ó törvény az új törvénnek, |
Ha parancsolat szerént ti élnétek, |
Minden ellenségöt megverhetnétek. |
405 | Inkább az Istennek ellene vattok, |
Próféták módgyára nem hadakosztok, |
Nem csuda, hogy il igen nyomorgotok, |
Istentől il igön ostorosztattok. |
Támadgyatok fejenként igaz hitben, |
410 | Ti éljetök az igaz szeretetben, |
Reménségtök légyön csak az Istenben, |
Minden ellenség lészön kezetökben. |
Eszt szörzötte az Anthimus szigedben |
Tinódi Sebestyén deák könyvében, |
415 | Bibliából kiszette egy kedvében, |
416 | Terek Bálintnak házánál éltében. |
FINIS |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir