Tompa Mihály: MÉCSVIRÁG. | Verstár - ötven költő összes verse

MÉCSVIRÁG.

A mécsvirág, szellős magas
Bércen lakott;
Honnan belátni a kelő
S nyugvó napot.

Hol együtt van enyh napsugár
S hűs bérci lég;
A szép virág zöld lomb közűl
Emelkedék.

Előtte kéklő messzeség
Határai;
És a virágnak kedve jön
Leszállani.

Megnézni a kies mezőt,
Fénylő tavat;
Megösmerni sok szép, rokon
Virágokat.

És a bércről a mécsvirág
Gyorsan leszáll;
Lassan haladva a nyugodt
Tó partinál:

Meglátja benne a napot
S kéklő eget;
S önképe az, mit legtovább
Megnézeget.

Bámulja a rét és lapály
Szépségeit,
S örül, hogy innen, onnan is
Köszöntgetik.

Amint a láp mellett halad
S oldalt tekint:
Feléje egy sápadt virág
Bólingat, int.

S közelről így köszönti őt
Lágy hangokon:
,Isten hozott a sík mezőn,
Kedves rokon!'

«Ah, jó virág! hogy volnék én
Rokon veled?
Piros vagyok, s te halavány,
Mint a beteg!»

,Pedig látd, testvérek vagyunk,
Egy volt anyánk!
De a sors által, kétfelé
Szakasztatánk.

Te, fényben és örömben élsz
A bérceken; _
Nehéz fájdalmat hordozok
Én idelenn.

A boldognál piros az arc ...
S ha szenvedünk:
Halavány szinbe öltözik
Tekintetünk!'

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!