Tompa Mihály: RÉTEL PATAKJA.

Full text search

RÉTEL PATAKJA.
 
Jöve magyaroknak
Elszakadott ága,
Jó szerencse hozta
Ebbe az országba.
A Tisza s Bodrog közt
Nagy vitézlő népek
Megtelepedének.
 
Mint a nyárfa, ahol
Szereti a földet,
Gyököt ver, ágat hajt,
S nő amig csak nőhet:
Magyarságnak fája
A boldog vidékben
Bokrosodik szépen.
 
És mellette nyulánk
Ideges fiaknak:
Mint a teljes bimbó,
Szép szüzek fakadnak.
Szemlélvén a vezér
E dús nemzedéket,
Örömet s bút érzett.
 
Maholnap népemnek
Bizony szük lesz e tér!
De megnyugodt ebben:
Kirajzik, ha nem fér;
S ha élek, tán én is
Egykor otthon alszom
Távol Dunaparton.
 
S nyugot felé nézvén
Hősi melle tágul;
Megszólit egy vitézt
Vitézek sokábul:
Eredj követképen
Tótoknak földére!
Tőlük földet kérve.
 
Ne kivánj most sokat,
Kérd csak a Sajóig;
Ha megadják: velök
Frigyet kötünk holtig.
Mit tapasztalsz pedig,
Vitéz szolgám, Rétel:
Hozd meg és beszéld el!
 
Ement s vissza nem tért
Elég nap multára;
Követét a vezér
Mind hiába várta;
Arra neki mordul
S népével legottan
Tótok földén toppan.
 
Küldöttem jó szivvel
Követet hozzátok;
Ki ha meg nem kerül:
Majd megsiratjátok!
Tótok fejdelmének
Keserün megbánja
Népe, tartománya!
 
Azok megrémülnek
Élitől a szónak;
De mentik magokat
S erősen szabódnak:
Bizony, hogy nem láttuk,
Nem beszéltünk véle,
Magyarok vezére!
 
Ennyi volt a beszéd,
A két fél beszéde;
Azután a kard szólt
A hősek kezébe;
Tótok hadát, népét
Magyarok elsöprik...
- Tudjátok a többit.
 
Rételnek pediglen
Se híre, se hamva;
Mert ahogy elindult
S ment sebes vágtatva:
Halálos veszélybe
Hozta egy boszorkány,
Boszankodván dolgán.
 
- Igy mondá ugyanis
Tótok fejedelme:
Ha ki magyarból a
Határon átkelne,
Erővel, fortéllyal
Mind elveszessétek...
Jót mondok én néktek' -
 
S leguggol boszorkány:
Nagy fekete holló;
Hogy mikor felreppen,
Megugorjék a ló;
S lováról leveszvén,
Menten nyakát szegje
Magyarok követje.
 
Aztán, mint az orsót
Nyomta sarkát földre;
S forgott, mig forgó szél
Nem támadt belőle;
Akkor oszlopával
Lóra, lovagra dőlt,
Leverni mindkettőt.
 
De a ló nem bokros,
Hogy megugrott volna;
S forgószél nem erős
Őt levenni róla;
Csupán a por ragadt
Rétel szakállára,
Ennyi volt a kára.
 
Patak szélin ül meg
Most az ördögborda;
Ott terem, akit vár,
Mert azt villám hordta;
Hős mond: az átjáró
Hol van itt, anyókám?
S amaz felel, szólván:
 
Kettő az átjáró...
Ezen itt a bátrak,
Amazon pediglen
A félénkek járnak.
Balkézre közelebb,
Jobbkézre hamarabb...
Ki milyen, arra csap!
 
Neki-ugrat Rétel
Baltul a folyamnak,
Holott gonosz örvény
Tekergési vannak;
A rút boszorkánynak
Abban kedve telvén,
Mint vergődik a mén,
 
Mely rúg, vág, hogy lába
Nem talál keményet;
S midőn keményet ér:
Nem jó a fejének.
Felütődik egyszer
Sisakja hegyével
S oda-vesz hős Rétel.
 
Haragos is, bús is
Magyarok vezére:
Nem lelvén elsikkadt
Kedves emberére.
Se hire, se hamva...
Csak a lónyom látszik
A viznek habjáig.
 
És Rétel patakja
A viz neve lészen;
És Rétel fiáé
A vizig egészen.
Mi cseng-bong, mi vinnyog
Nagy késő éjjel itt...?
- Rétel lova nyerit.

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir