Tompa Mihály: ETELE HUN KIRÁLYRÓL
Szeretnéd hogy nyugton alhass!
Mert minek a bibor, bársony?
- Két annyit ülsz paripádon, -
S birodalmad sikja, halma?
- Idegen ló nyerít rajta, -
Arany, ezüst sarcba mégyen!
Nagy a romlás, - hát a szégyen?
Akkor nyomván, mikor kárt vall,
Cselvetésben eszén túl-jár,
S kardján annyi vér pirúl már:
Etele, a hun király az.
Akit ösmér, fél a száraz;
Mert mikép a nádat a szél:
Népeket hajt meg, ha felkél.
Görög udvar mást határoz;
Hogy a világ félelmére,
Kard helyett, a gyilkot mérje.
Hogy kitől fut a csatában:
Mellé csusszék sátorában,
S őt, kinek öl pillantása,
Álmában átverve lássa.
Egy hun-ember bevetődik;
- Ki jár világ-látni messzi, -
Nosza le kell kenyerezni!
Könnyen rááll, - nem kell sok szó,
S görög ésszel még az a jó,
Hogy nem-is vesz dijt előre,
Szabadkozván inkább tőle.
Útra kelnek hevenyében:
Kalaúzul a hun szolgál
Ösmeretlen tájékoknál;
Nevök: Etelhez követség:
Céljok: hogy őt elveszessék;
Pénz- vagy csellel csak megejtik..
Célhoz vezet valamellyik!
Küzdve széllel, vízzel, vaddal;
Járnak bércen, szíkes háton,
Ekevastól szűz rónákon.
Látnak szilaj ménest, nyájat
S vándor népet, mely a tájat
Hol elhagyja, hol megszállja...
Se törvénye, se királya!
Világdúló hun királynak:
Meghökkennek népe számán...
S áll előttök ritka látvány:
Zöld gyepen sok tarka sátor,
Ott verseny, itt áldomás, tor,
S míg dal zeng az ősek nyelvén:
Lobog a tűz, robog a mén!
- Telve a szem bősz haraggal. -
Kihez jöttök? - Eteléhez...!
És mi jóért? - Ő ha kérdez...
Felrivalnak Edek s mások:
Ha még-is megmondanátok...!
Ejh! a fővel kell beszélnünk,
A lábbal hát nem beszélünk!
Uratok küld boszút állni...
Hogy kit futtok a csatában:
Átverjétek sátorában!
Ezért jöttök, erre hoztok
Színaranyban ötven fontot; -
Csak körűlte! - gúnnyal szólnak, -
Módotok lesz benne holnap!
Görögöknek nincsen álma!
Búslakodnak, tépelődnek:
A hun árulá el őket...?
Vagy varázslást üzve, máski
Szemeikből olvasá ki:
Mit terveztek? mit akartak?
S célját tőrnek és aranynak!
Etelével szembe' lenni!
Sőt amelyik arra képzel,
Küzd halálos rettegéssel;
Míg hát tart az éjszakába':
Esze nélkül kap lovára
A görög, s megy fékeresztve,
Megdöbbenvén zajra, neszre.
Gyorsabb hun nép zúg nyomokban!
Szóval érvén, mond a hadnagy:
,Nem jól mentek!' (Semmi csak hagyj!)
,Rendesebb lesz ha megálltok!'
(Meg kell állnunk, nem bocsáttok...!
,Erre, erre...! vissza köztünk!'
(Jól tudjuk már, hogy elvesztünk!)
De most sátort ülünk nektek!
Hozunk vad bőrt éjszakára,
Halat, barmot vacsorára;
Mert ugyan mit mondanának,
Hogy csufjára a világnak,
Éhen, szomjan elmenének
Vendégei Etelének?!'
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir