Tompa Mihály: A PATAKHOZ.
Feletted, oh patak!
Kit sokszor elmerengve
Meglátogattalak;
S mint a beléd sikamlott
Kövecs fenékre száll,
Álmakba mélyedék el
Habod futásinál.
Mi hőn-epedve kért:
Jó csermely, édesemhez
Vidd e virágfüzért!
Kinek, forró szerelmem
- Ha volna bű-szava -
Elomló éj-hajára
Gyönggyé varázslana.
Megfoghatatlanul,
Ezer világokat szórt
Szerelmi zálogul:
Keblét talán lehetne,
- Mely szintugy menny nekem
Mulandó földi fénnyel
Fölékesítenem!
Sirt ma, nevettem én;
A dagadó kebelben
Nem fért az érzemény;
S oly képet álmaimnak
Egy perce sem hozott,
Amellyel a meleg szív
Meg nem barátkozott.
Látsz, oh kies patak!
De a regényes álmak
Mind elmaradtanak!
Az ábrándos fiúból
Baj-edzett férfi lett,
Ki csak mosolygni tud most
A mult idők felett.
Azóta napjaid?
Zavarta-é szilaj vész
Gyakorta habjaid?
Epesztett a meleg nyár?
Nőtt partidon virány?
Mondd: csintalan! habodban
Fördött-e szép leány?
Beszélgetél velem;
Most nem felelsz, vagy én tán
Szavad nem érthetem?
Mert más kebellel állok
Feletted, jó patak,
Mint egykor, álmaim ha
Körödbe vontanak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir