Tompa Mihály: HÓFELHŐKKEL ... | Verstár - ötven költő összes verse

HÓFELHŐKKEL ...

Hófelhőkkel küzd az ég,
Völgy, halom bus puszta még;

Gyors szellőin a tavasznak

Messze szállj el, barna felhő!

S langy melegben a mezőnek

Reszkető füszála felnő.

Várunk, várunk ... hol maradsz
Élethintő szép tavasz?!

Jőj el és uj pázsitot hozz,

Annyi uj sir hantolatlan:

Jobb a nyugvás, szebb az álom,

Mely virágos hant alatt van.

Áll a vén cser zordonul,
De majd rája lomb borul;

Ne féltsd: hogy vésszel csatázván,

Sudára ing, ága csattog:

A szilárd gyök, törzsökével

Rendületlen áll alattok.

Tömlöcben van a patak,
Öröm s zaj meghaltanak;

De a meleg napsugártól

A rögbül is élet pezsdűl:

Visszatérnek a madárkák,

Öröm és zaj, seregestűl.

Jőj azért, szép kikelet,
Öltöztesd a bérceket!

Hadd fakadjon a halomnak

Aranyfürtü venyigéje;

Hadd csattogjon a ligetnek

Édes ajku fülmiléje!

Van tán még, amért igyunk ...?
Amiért szóljon dalunk!

Hisz az élet még ki nem hal ...!

Mig ki nem fogy bérceinkből,

Mig ki nem fogy kebleinkből

A magyar bor, a magyar dal!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!