Tompa Mihály: KIKELETKOR.
Olvasztja a jeget a büszke bérceken,
Üdül a föld, arcán mosoly kezd látszani,
Szegény rabnak végre tágulnak láncai.
Még zúz, jég fedheti az ébredő határt,
A tél boszút állhat a füvön, levelen,
Mely bizván, legelsőbb, földön, fán megjelen.
Sötét bár, nem felhő, - zugó bár, de nem szél!
Baljós, félemletes, küldött holló-csoport,
Mit érez ...? merre tart ...? és hol fog ülni tort ...?!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir