Tóth Árpád: A HOLD LECKÉJE
A Hold a fák felett
Pofáját telifújja,
Incselkedik veled.
Addig csal és ragyog,
Míg újra hatni kezd, és
Közönyöd elhagyod.
Kovácsolt kék fogat -
S a bánatos garázsból,
A Földről, elragad.
S mosollyal, réveteg,
Még őket is elejted,
A súlyos éveket!
Körötted semmi más,
Csak boldog égi csendben
Az irrealitás...
És tágranyílt szemed
A roppant Hold veresréz
Korongjára mered:
Az ég sátra előtt
Miriád éve játssza
A vidám kócnyelőt.
Ám jól látni, hogy a
Torz kráterek kiverték,
Mint cigányt a ragya.
Vagy mindegy már neki?
Nincsenek a kiégett
Szívnek kérdései?
Varázst és fényt csinál,
Mindegy, hogy bent mogorva
Jég tölti, ős homály.
Egy titkos hatalom
Így szabta. Majd elválik:
Lesz, nem lesz jutalom?
Bús, csöppnyi életed!
És lassan elröstelled
Kicsordult könnyedet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir