Tóth Árpád: TAKARODÓ
Vagy nem szerettek? - nem tudom.
Csak ezt: vert sárga nap és kék vihar,
Míg mentem az uton.
Mi itt e rossz rögön kihajt:
Asszonyszagú, jó tavaszi gyönyört
És őszi férfijajt.
Mély lett és érett a dalom,
Sarkantyúval döfött bordám közé
Száz veszett fájdalom.
Ki százszor újra született:
A földre kitett égi árva, az
Igazi Szeretet.
Hiénák, sakálok között,
Megtanultam, hogy bírni, marni kell
Mikor megütközök.
Ki voltam hajnali derű -
És megúntam a dalt is. Ajakam
Csukott és keserű.
Ti fények a felhők felett?
Jövök már, jönnek néma kínjaim,
A diadalmenet!
A lelkem vad rongyaival,
Megállok az örök kapuk előtt,
De csöndem is rivall:
A szép emberi életet? -
És lesütik csillag-szemeiket
A hűvös istenek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir