Tóth Árpád: A GYŰLÖLET HORDÓJA
Melybe a vad Bosszu rőtszínü, szörnyü két
Karral dönti, hogy a vak mélységet kitöltsék,
Nagy vödrökkel a vért s könnyet, a holtakét...
S gyorsan foly ezer év izzadt munkája szét,
Bár minden áldozat mégegyszer, újra élne,
S csurranna ébredőn ezer test újra vért.
Vad szomja az ital kortyától csak vadabb,
És torka sokszoros, mint a lernai szörnynek.
De jaj, a Gyűlölet nem iszik, csak siralmat,
Mert az asztal alatt elnyúlva sohsem alhat!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir