Tóth Árpád: A TÁNCOS KÍGYÓ | Verstár - ötven költő összes verse

A TÁNCOS KÍGYÓ

Charles Baudelaire

Be jó is látnom, drága lomhám,
Ha halkszinü fényt
Szép tested tiszta bőre ont rám,
Ég csillagaként!

Míg mély hajad zuhogva reng el,
S szaga csupa bú,
És árad, mint nagy, kósza tenger,
Kék s barna habú,

Lelkem, mint sajka, hogyha hajtja
Friss hajnali szél,
Kalandos kedvvel lengni rajta
Csodatájra kél.

És két szemed, akárki nézze,
Se vidám, se zord,
Ékszer, melynek arany s vas-része
Hüs elegybe forrt.

Úgy lépdelsz, lágy ütemre ingva,
Lomhán, szabadon,
Minthogyha bűvölt kígyó ringna
A varázsboton.

Gyerekfőd, mit, míg lustán illeg,
Halk súly le-leránt,
Bókol, mint bájjal hogyha billeg
Kölyök-elefánt.

S tested szökell, mint nyúlt hajó, ha
A habok viszik,
S ring, vásznát jobbra-balra bontva,
Egész a vizig.

S mint jégmezők tavaszi kedve
Zuhogva fakad,
Ha olvad ínyed tiszta nedve
S elönti fogad,

Nincs nektár, mely így tudna égni:
Fanyar csodabor!
Olvadt menny! mely szivembe égi
Tüzeket sodor!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!