Vajda János: Panaszok
De térdelhetsz hő áhitatban
Bálványod lábai előtt,
S hogy végtelen szereted őt,
Hogy érte élsz, bevallhatod:
E sorsodat még áldhatod.
Mint Neki e forró imádat
Elmondani egy pillanatban
És azután meghalni ottan, -
S még ezt is tiltja csillagod:
Hogy mi az átok, tudhatod.
Úgy teli van szerelemmel.
Ha valahol ki nem öntöm,
Maradásom nincs e földön.
Bekiáltok a sürűbe,
Vigasztaló szóra várva;
De hiába, mind hiába!
Szelid őzek szánakoznak.
S útjain a rengetegnek
A verebek kinevetnek...
Kéjtől rezzen a bokor.
Fönn az égen bűvös fénnyel
Robban el a meteor.
Elmerengsz, gondolkodol.
Bölcs, tudós ki nem találja,
De szivem rég sejti jól.
Mely, mint kárhozat, sötét.
Szív, melyben reménység nélkül
Olthatlan vágy tüze ég.
Elviselhetlen titok
Addig égetett, mig ottan
Darabokra szakitott...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir