Vörösmarty Mihály: A KEGYETLEN EMBERRŐL

A KEGYETLEN EMBERRŐL

Zordon szikláknak szirtjei közt nevelt
Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,

Te tenger háborgó dagályán

Szerte csapó Boreás kegyetlen

Magzatja! mily nagy fergeteget szülél,
Csendünknek habzó indulatid mire

Kisztetnek ismét állhatatlan,

Béke törő Furiák dühénél

Durvább, ragadjon messze az éj szele
Téged mi tőlünk a hegyek öblibe,

Egymásra dőlöngő haboknak

Árja vigyen felhevűlt ölébe.

Szent béke áldott lakhelye téreink
Csendében állván tárja ki ajtajit

S kisded karunkat felsegítő

Karjaival kegyesen fogadja.

Pest, 1817

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!