Vörösmarty Mihály: A BUJDOSÓ GYILKOS

A BUJDOSÓ GYILKOS

A csendes éjnek rémei közt sebes
Rohanva visznek lábaim: a ködös

Égig nyuló hegy meg nem állít,

Sem pokolig leható nyilások.

Határt nem érek: gondjaim árjai
A síron innen s túl elözönlenek.

Nincs ami megnyugasszon engem,

Nincs sem ezen, sem egyéb világon.

De hát hová most? Halni vagy élni? Hah!
Ott nincs remény, itt nincs nyugalom: hová?

Ég, föld, hová most? békeszállást

Melyitek ád nehezült fejemnek?

Isten, - de e szó mért remeg ajkamon?
Isten, te mondd meg, haljak-e, éljek-e?

El, el tovább! nincs semmi mentség:

Ronts le nagy ég, anyaföld temess el!

Börzsöny, 1822

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!