Vörösmarty Mihály: (ALUDJATOK SZÉP ÁLMAIM...) | Verstár - ötven költő összes verse

(ALUDJATOK SZÉP ÁLMAIM...)

Aludjatok szép álmaim: itt az éj,
Őrömrivasztó bánatom éjjele;

Itt a reménynek véghatára,

S a szivet elsanyaró valóság.

Kihez sohajtsam kínaim ezredét?
Ki nyújt bajomban szánakodó kezet?

Ég, föld, miért nem leltem eddig

Kebleteken, ha vagyon, nyugalmat:

Belől hevülten, félfagyosan kivűl,
Ott járva, hol most a sivatag berek

A téli fergeteg hazáját

Dérkoszorús tetejével éri,

Ekkép panaszlám életi terhemet:
Velem sohajtott a hideg esti szél;

Borongva hajtott rám az ég is,

S gyászaimat befödé homálya. -

De hajlik a szív: változik érzete:
A búnak enged; enged örömnek is.

S mint a Dunának kétes árja,

Háborog, és lesimúl koronként.

A bú is oszlék: csüggedező fejem
Fejlődni kezdett gondjaiból hamar:

Nyílt szívvel álltam ellenébe

Felleg alól kitörő napomnak.

És kérdezém a csendesedő kebelt:
Hogy csüggedés ne fogjon el újolag,

Mit téssz? mi lesz, ha baj jövend rád,

Gyámolad a sanyarú üdőben?

S testvér alakban lebbene képzetim
Közé az égnek tiszta vidékiről

A föld fiát szebb és vidámabb

Honba kapó szerelem s barátság.

De hányat áld meg szöszke Venus kegye?
Hány boldogúlhat, kedvese karjain

Lengvén, az örvény és veszély közt?

Hánynak adott epedés jutalmat?

A zordon arcnak kellemeket ki ád?
És termetünknek tetszetes alkatot?

Ki ád világot, bájt, szerencsét

Könnyek alatt epedő szemünknek?

Mely a sugárként visszonozó hevet,
Ébresszen ott, hol...

Börzsöny, 1822. január - március

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!