Vörösmarty Mihály: ATYÁM SÍRJÁHOZ

ATYÁM SÍRJÁHOZ

Feléd borongnak, bús temető, komor
S vad képzetekben éji keserveim;

Feléd, hol elhúnyt jó atyámat

Sír födi, és füzeid takarják.

Oh, a kegyesség szendereg ott maga,
Mely földet únván, a rokon égiek

Csendébe visszatére, s engem

Gyámtalanúl hagya itt epedni.

De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:

A baj lerontá napjaimnak

Most fakadó örömét, nyugalmát.

Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.

Békén mulass, míg nem sokára

Bús fiad is lerogyand porodhoz.

Pest, 1818

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!