Vörösmarty Mihály: HUCSKÓ | Verstár - ötven költő összes verse

HUCSKÓ

Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?

Hová ragadnak vágyaid?

Mit pislogatsz Miskolci békaként? -

Talán reményed int, hová?

"Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni

"Mi szűlhet ily nagy változást,

"Ily kedves,- édes kínokat? - szerelmem az,

"Oh üdvözítő gondolat!

"Szerelmem az, mely égre tolja lelkemet

"S dücső nagyokra ingerel.

"Boldogtalan! rideg szived mit érhet ily

"Bájos segédnek nélküle?

"Sajnállak" - így szólt, s nedvesűlt szemét mohón

Hunyorogva összeforgatá.

S reszketve mint a szél zavarta kis levél

Vagy harmat a fű bársonyán,

Már mintha birná szive tárgyát, elmerűlt

Csélcsap tüzében a bohó.

Hucskó! - de mit nyersz gyenge Muzsa ily helyen?

Ő csak tapasztal, és hitelt

Bármely okokkal vígad, ő nem ád neked:

De mégis - Hucskó! hallj tehát.

Ha majd reményed bételik, s kivánatid

Tárháza fogytig megapadand,

Mit vagy teendő? majd ha csak Való marad

Körűled az, mely nem terem

Többé reményt, sőt gyakran aggodalmakat

Fizet jutalmúl, s eltünik.

Úgy mint ezen szó, melyre most figyelmezel,

Eltünt, utána társinak.

Pest, 1820

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!