Vörösmarty Mihály: KISFALUDY KÁROL EMLÉKEZETE | Verstár - ötven költő összes verse

KISFALUDY KÁROL EMLÉKEZETE

Elhúny visszajöhetlenűl,

Bár érette egész nemzet epedne is,

A vég óra hatalmai

A vágyó szem elől elviszik a jelest!

A bölcsön tudomány, erő

Nem tágít a hadak hírkereső fián,

Sem jámbort szigorú erény,

S ifjút a vidor év szelleme meg nem ó.

Mély gyászban szerető s barát

A sír néma kövén hasztalan ostromol:

Míg földön nyomorút s bitort

Hosszú életi kín s gyilkos öröm maraszt

S földnek s égnek is ellene

A véres hatalom bíbora szörnyeit

A szent emberiség nyakán

Késő s gyáva halál szenvedi ülniök.

Mit mondjon tereád a hon,

Kit szép férfikorod munkabiró delén

A sír árnya boríta el?

Mely bánat, mi könyű illik azon setét

Zárhoz, mely porodat köti?

Oh fáj és keserű minden, amit tudunk

Rólad jót, nemeset, becsest,

Mert annak teveled jobb fele sírba szállt!

Lángészt ünnepel a világ,

S tündöklő nagyai húnyta fölött keserg:

Minket kétszeresen sanyar

Égő fájdalom és nemzeti veszteség,

Mert a nagyra szülötteket

Naggyá lenni kaján végzet irígyeli;

Félig kész remekek között

Pályájok derekán hullnak idő előtt,

S új hőst a megerőltetett

Század, húnytaiért, kétkedik adnia.

1833

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!