Vörösmarty Mihály: TOLDY CSEPELBEN
Egy szerelmes szép lány, a mezőn, |
A cseh bajnok által estek el. |
Toldy jő feléjök biztosan, |
Minden élő s retteg nyúgatig. |
Büszke kalpag rettentő fején; |
Menti azt meg a csapás alól. |
És temérdek kard lóg oldalán. |
Zordonan szép, mint had istene. |
Özvegy anyja szívén a keserv. |
És boszúra kérik karjait. |
Szól az özvegy - vesztek gyermekim, |
Légy boszúlóm, légy te gyermekem!" |
Amit nyelve nem tud mondani, |
Nyúl az érkezőhöz hó keze: |
Mert bátyáim immár nincsenek." |
Így rebeg s kér a szelíd leány. |
Mely szivéből véve lángot, ég, |
Félig búsan, félig nyájasan, |
Melyben ég, föld megnyilik neki. |
A keservek néma csepjeit, |
S a leányra vetvén hős szemét |
A cseh bajnok ösmert nyomdokán. |
Elterűlten egy vén tölgy alatt. |
Jobbra kardja, balra a sisak |
Kétfelé leng borzasan haja. |
Égre fordult képpel vad szemét. |
"Föl! föl álmaidból, nyúgovó! |
S halva csúf porodban nyughatol." |
Talpra kelvén s rántván fegyverét - |
Mintsem engem megdönt kardotok. |
És előtte ezrek halnak el." |
Még te jámbor Bidsov, eggyel is. |
Két hajócska áll és vár reánk. |
Hol csak ég, föld s víz leszen tanúnk." |
Érik a szigetnek partjait. |
A zajos habokba csolnakát: |
"S egy vitéznek egy hajó elég." |
Durva vért alatt is vad szive, |
Gőgösen száll bajra Toldyval. |
Mint Krivánnak bércén két vihar, |
Messze villog fegyverök vasa. |
Lopva ál szurásra rést keres, |
S annyi győzödelme híriben, |
S csalja a vivó társ gondjait, |
Visszatarthatatlan vág elő; |
Nem csapás, ha száz kar sujtja is. |
Vagy keresztül rontja rajt' magát. |
Bidsovon páncéla rongyai, |
Mély sebekre nyílnak tagjai. |
Gyáva fortéllyal szabdalkozik; |
S társa balján vért ereszt vasa. |
Toldy kardja: reng a réz sisak, |
A magas fű s gaz közé esik. |
S a cseh hőst most úgy arcon szegi, |
Vérnyilással ketté száll feje, |
Durva lelkét nyögve adja ki. |
A leány a túl parton vigyáz; |
Néha fák alól a villogást, |
Minden zajra megdöbben szive. |
Győzödelmi jellel vállain, |
Lengeteg köd nap derűltekor: |
A szerelmes győzőt a Duna; |
Szív-repesve jő már anyja is. |
Nézi esdeklőleg a leányt. |
Mint kegyesség nyájas angyala, |
Önti el szerelme bájait. |
Látományra új reménye kél: |
S régi búját új öröm lepi. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir