Vörösmarty Mihály: ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG | Verstár - ötven költő összes verse

ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG

Kormosan, de tiszta szívvel,

A füst barna fiai

Beköszönünk ma hozzátok,

Házak boldog urai.

És kivánunk, és ohajtunk

Ujnál újabb esztendőt,

Szerencsével rakodottat,

Nem is egyet, sem kettőt,

Hanem igen, igen sokat,

Annyit, mint a kis világ,

Mennyi csillag van az égen,

Régi fákon mennyi ág.

De talán az sok is volna;

Semmiből sem jó a sok;

Éljetek míg kedvetek tart,

Éljen úri házatok,

Míg a szép leány kapós lesz,

S kedves a bor, és kenyér,

Míg szomszédba a magyarnak

Nem kell futni ezekért,

Míg szivetek, mint a gyertya

Oly vídámon égdegel,

Szemetekben az örömtűz,

És az erő nem hal el; -

Majd ha egykor kürtőtökben

A pók szövi hálóját,

S vendég hagyta házatokból

Füst nem ontja fel magát,

Majd ha nem lesz mit vakarni

Sem odafenn, sem alúl,

S a korommal a vígság is

Mindörökre elvonúl,

Akkor még ki kérdi többé,

Hány meg hány hét a világ?

Jobb fekügyék a gödörbe,

És takarja el magát.

De az Isten ójon attól! -

Éljen a szent vígaság,

Ezt ohajtja a Földvári

Tűzkármentő Társaság.

1830. január 1.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!