Vörösmarty Mihály: KIS LEÁNY SÍRJÁRA

KIS LEÁNY SÍRJÁRA

Mit jelent a rózsafelhő
E zöld sírhalomnál?
Kis leánynak lelke az, mely
Az egekbe felszáll.

Mit jelent a forró harmat
Gyászvirágok hamván?
A szülői köny omolt le,
Sírba vágyakozván:

Szállj fel harmat, és ne égesd
Földben a halottat:
Fényes, szűzi szelleméhez,
Menny felé van útad.

Mint szeretél, oh drága szülőm, én mint szeretélek!

S most ketté szakadott volna örökre szivünk?

Nem vagyok-é most is lelked fájdalma? szemednek

Gyöngyeiben nem hű képem-e, ami ragyog?

Szellememet nem hallod-e visszasohajtani hozzád?

Napjaid álma csak én! álmaid élete én!

Az vagyok, ah, az lőn lányodnak sorsa, hogy annyi

Szeretetért bút és bánatot ád örökűl.

1845

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!