Vörösmarty Mihály: ROSZ BOR | Verstár - ötven költő összes verse

ROSZ BOR

Igyunk, barátim, szomjas a világ,
Kivált a költő, aki tollat rág.
Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt,
Igyuk meg hát ez átkozott italt.
Csapláros, méregkeverő!

Ne pislogj; jobb bort adj elő.

Cudar biz ez, de ám igyunk,

Hiszen magyar költők vagyunk.

Gyalázatos bor! ilyet iddogál
Magyar hazánkban ifju s agg szakáll,
Kivévén a bölcset meg a papot:
A költő versben lát csak jó napot.

Csapláros, méregkeverő!

Ne pislogj; jobb bort adj elő.

Cudar biz ez, de ám igyunk,

Hiszen magyar költők vagyunk.

Mondják: Egernél híres bor terem.
Verembe szűrik tán? nem ismerem.
Megénekeltem harcait, borát,
S mind e napig nem láttam áldomást.

Csapláros, méregkeverő!

Ne pislogj, egrit adj elő.

Cudar biz ez; de ám igyunk,

Hiszen magyar költők vagyunk.

Mi szép vagy Kolna Ménes oldalán!
Borod setét mint a cigány leány,
És benne a szív édes lángja ég.
Kuruc, tatár! csak ilyen kéne még.

Csapláros, méregkeverő!

Ménes borából adj elő.

Cudar biz ez; de ám igyunk,

Hiszen magyar költők vagyunk.

Ki láta bort, zöldet, mint drágakő?
És híg aranyt, mely nyakba önthető?
Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:
Fösvény hegyek! nekünk nem szűrtök azt.

Csapláros, méregkeverő!

Legjobb borodból adj elő.

Cudar biz ez; de ám igyunk,

Hiszen magyar költők vagyunk.

Elég! elég! Fejünk majd megszakad,
Szemünk borúl és nyelvünk elakad.
Költődnek, oh hatalmas Hunnia,
Légy-étetőt engedsz-e innia!

Csapláros, méregkeverő!

Pusztúlj, ne adj több bort elő.

Nagyon cudar, de drága volt:

Izleld meg érte a pokolt!

1844. június 29. előtt

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir