Zrínyi Miklós: FESZÜLETRE
1. | Sirtál már eleget lám Ariannáért, |
Csak meg nem változtál, mint Biblis, semmiért,
Édes Musám, füért és rothandó eszközért.
2. | Hidd ki most magadbul könyvedet nagy okért, |
Azért, ki körösztfán függött büneidért,
Az ki Istened volt, megholt váltságodért.
3. | Hogy nézhetsz emberre, ember teremtője? |
Annyi sok vett jókért, mint tenger fövenye,
Mint latrot, mint tolvajt, feszite körösztre.
4. | Onnan is mutattad, igaz juhász voltál, |
Atyádnak vétkekért sokat imádkoztál,
És elfelejtkezni vétkünkrül akartál.
5. | Virágzott tested is halálos sebektül, |
Szájad megkeserűlt az mérges ecettül,
Bajt vittál, harcoltál halállal vitézül.
6. | Vitézek Istene, te függsz az körösztfán, |
Hun karod, fegyvered, hun vitézséged van?
Hun van angyali kar, hun istenséged van?
7. | Hej, mert te ezeket mind fottig letetted, |
Az emberi testet magadra fölvetted,
Azért hogy hullathasd érettünk véredet.
8. | Azért hogy poklokban, láttad, merültünk volt. |
Szállottál le égbül, az hun lakásod volt,
Függöttél körösztfán, az kin tested megholt.
9. | O te nagy Jehova, kegyelem forrása, |
Seregek Istene, zsidóknak királyja,
Alfa és Omega, és jók bizodalma!
10. | Látod, mi érdemünk, mint küvön hangyanyom, |
Mint örvény tengeren, és fövény az parton,
És mennyi madár jár levegőben szárnyon.
11. | De mind ezeknél is nagyobb te kegyelmed, |
Mi hasznod féreggel neked törvényközned,
Hatalmot mutatnod, és ránk fegyverkezned?
12. | Száraz polyva ellen, az kit szél elhordoz, |
Nem illik az harag, Uram, irgalmadhoz,
Nagyobb dücsőséget bennek kegyelem hoz.
13. | Uram, nem miértünk, sem mi érdemünkért, |
Ne legyen heában, hogy fiad ontott vért
Körösztfán miértünk, az mi váltságunkért.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir