Zrínyi Miklós: [I.] IDILIUM
1. | Egy megbusúlt vadász kikelet idején |
Egy sebes szarvasgémnek nyomát keresvén,
Sokat, de hiában, járt Dráva erdején.
2. | Végre fáradságát hogy heában látta, |
Az hol fáradtságát leülve mulatá,
Gondolván, bánatját hogy evel mulatná.
3. | De nem nyugodhaték itt Cupido miát, |
Kelj szárnyadra, járd meg az vadon Libyát,
Mindenütt ott látod erős kezem iját.
4. | Tule s Islandia, Tanais el nem röjt, |
Valamint az a" gém bőr alatt sebet röjt,
Ugy tégedet nyilam mindenütt öl és fojt."
5. | Igy monda Cupido; és ugyan igaz lén, |
Vagy vólt az esztendő ifiu, avagy vén,
Mindenkor ű szive háboruságban lén.
6. | Az szép Violának nagy kegyetlenségét, |
Sokszor könyveivel irá keménységét,
Az dűlt fárol mostan igy kezdé el versét:
7. | "Oh te szép Viola, te két szemed mely szép, |
Mast vigaszik minden az kikeleti nép,
Csak az én örömöm te miáttad nem ép.
8. | Mast sivó oroszlány letészi haragját, |
Te kegyetlenségednek nem látom módját;
Šrökkén rám gyujtod szüvednek haragját.
9. | Mit használ, ha szüvem olthatatlanúl ég, |
Mast im jómra vagyon szépen megderült ég,
Ha szemem essőjének nem szakadhat vég.
10. | Mit örülök rajta, ha hegyrül lement hó? |
Ha az én sok könyvem árvizhez hasonló,
Ha búm örökké nő, mint fára az komló.
11. | Az én könyvem árviz, és tenger bánatom; |
Mert több bú engem vér, azt igazán látom,
Hogysem hab kűsziklát, vagy szél nagy fát parton.
12. | Az Helka tüzei nékem kegyelmessek, |
Az Dráva vizei nékem nem sebessek:
Csak az te szép szemeid nem kegyelmessek.
13. | Az tigris nem örül ugy véres prédában, |
Gyönyörködöl szüvem szaggattatásában:
O, te vadnál vadabb s kegyetlenb magadban!
14. | O, hányszor kivánom: Mongibél esnék rám, |
Ha oly igen gyülölsz, ölj meg te violám!
Mondhassam: miáttad fogy el végső órám.
15. | De te irgalmatlan örülsz én kínomnak, |
Hanem véghetetlen nehéz bánatomnak,
Bővited örökkén forrását kínomnak.
16. | Ha oroszlány anyád is lett volna néked, |
Mégis nem kellene igy kegyetlenködnöd,
Igy kínban örülnöd s vérszopóvá lenned.
17. | Acél meglágyulhat tüzzel, mesterséggel; |
Heában tégedet apolgatni verssel,
Tüzzel, mesterséggel, s nem hajolsz üdővel.
18. | Sohajtásim annyit lágyitnak te rajtad, |
Az mint nagy kősziklát tengerhab nem ronthat,
Ugy verseim tégedet nem lágyithatnak.
19. | Miért szépségedben magadat elbiztad? |
Mint egy csurgó patak, mely vissza nem folyhat,
Ugy fút el szépséged s változik szép orcád.
20. | Futsz mast én előttem, mint galamb ölyv előtt, |
Esztendő is elfút te szépséged előtt:
Azt tudod-é: szépség hogy néked örököd?
21. | Leszedi orcádról az üdő szép rózsát, |
Ezüstté forditja szép arany hajadat;
Bánni, de heában, fogod tett dolgodat.
22. | Akkor fogod mondani: oktalan voltam, |
Mikor még lehetett, akkor elmulattam:
Mast, mikor nem lehet, kezdeni akartam.
23. | Ah, ne légy kegyetlen! Végy példát mindenről, |
Megesmered kinját bánatos versemről;
Talám szerelemtől ment lészesz egyedül?
24. | Mindenben szerelem nagyon uralkodik; |
Nézd, szerelem miát madár mint kínlódik;
Nézd szép fülemilét, mely igen aggódik.
25. | Az szerelem miát nem találja helyét, |
Mindenütt ujitja szép siralmas versét,
Mert bánja társának tűle távul létét.
26. | Hát özvegy gilice, mert elveszté társát, |
Untalan, óránként neveli sirását,
Bánatban nem látni néki lankadását.
27. | Nem szóllok ezekről, mert gyönge madarak, |
De ki szerelmesebb, mint az fene vadak,
Griffek, oroszlányok s kegyetlen hijennák?
28. | Kegyetlen az erős és vitéz oroszlány, |
Ama külömb szőrü, szép mint egy szivárvány,
Vad tigris: társához, mint együgyü bárány.
29. | De mi vagyon fenébb iszonyu medvénél? |
Zöngnek az kősziklák ű bömbölésével,
Társot keres magának sok mesterséggel.
30. | Tudja az szerelmet az szarvas, mit tészen; |
Míg orditásával sok panaszt nem tészen,
Míg kedves társátol örömet nem vészen.
31. | Mit nem csinál az ló, és mit nem fáradoz! |
Lángot fuj szájábul, szüvében halált hoz,
Más lovat ha közel lát kedves társához.
32. | Azt tudod-é, az halak tengerben mentek |
Balenák, cethalak és görbe delphinek,
Cupidónak harácsot ezek fizetnek.
33. | Mely szépen éneköl tengeri Sirenes! |
Hogy még Pluto előtt is vólna az kedves,
Hát minden, világon az ki él, szerelmes.
34. | O, tudja Pluto is, mit tészen szerelem! |
Az a" rettenetes kevély fejedelem
Nem találja helyét, mert fojtja szerelem.
35. | Nézd, Proserpináért miként szüve szakad, |
Nézd, mely igen hajtja tüzhányó lovakat,
Noha érdemetlen éli Proserpinát.
36. | De mit mondjak mindenható Jupiterről? |
Szálléttotta sokszor szerelem le égből,
Sokszor levetközött isteni köntösből.
37. | Az szerelem őtet sassá változtatta, |
Danaera magát aranyúl szállatta,
Europa is Jupitert bikávul látta.
38. | O, te kegyetlen érc, egyedül kegyetlen, |
Irgalmatlan poklokban, magas egekben
Van szerelem, de nincs csak az te szüvedben!
39. | Mert bizony eddig ennyi könyörgésemre, |
Megindúlt vólna sok hullatott könyvemre,
Duna vissza folyna az magas hegyekre.
40. | Az mérgös kígyót is megszelédéthetném, |
Sárkánt ennyi üdőre megfékezhetném:
Ihon te kegyelmedre szert nem tehetém!
41. | Talám nem hiheted sok esküvésemet, |
De az én homlokomon látod szüvemet,
Látod bű forrásu nyavalyás szememet.
42. | Bár ne higgy énnékem, kérdezd kősziklákat, |
Kérdezd meg ezeket az vad barlangokat,
Az honnan Echo ád sok bús választokat.
43. | Nincs itt oly kis erdő, sem oly kicsin füzes, |
Az hol az te neved jól nem esmeretes;
Mindenütt nevedről zöngött úntalan vers.
44. | Ha téged megcsallak, szerelmes Violám, |
Forduljon rám első szarvasra lűtt nyilam,
Vagy éltömben hollók kákogjanak énrám.
45. | Ixion kereke törje meg csontomat, |
Ne légyen, ki szánja én állapatomat,
Nap gonoszra forditsa én minden jómat.
46. | Nálad van én lelkem, hidd meg, nem csalhatlak, |
Holtnak én magamat, téged lángnak tartlak:
Láng égben elröpül, itt holtak maradnak.
47. | De te ohajtásommal könnyebben röpülsz; |
Miért hát nyiladdal hóltom utánn is lűsz?
Mért érdemetlenül reám kegyetlenülsz?
48. | Szüvemet elvitted, itt hagytál magamat, |
Vagy minden két résszel együtt ölj magamat;
Ne nézd ily örömmel szörnyü halálomat.
49. | Az vadász nyúl után futtat sok földeken, |
De ha halva látja függve egy törzsökön,
Nem örül már rajta, mást keres mezőkön.
50. | De te, o, vérszopó, nem elég, megöltél, |
Te sivó oroszlány, igy nem gyönyörködtél
Piramus ruhájában, kit kutnál löltél.
51. | Ne fuss én előttem, o te gyönge virág, |
Nézd én bánatomat, mely belől engem rág
Üzze el rólam ezt kezedbül egy szép ág.
52. | Lám az vad kerecsent megszelégyithetni, |
Pannak nehéz nem volt holdot elhitetni
Hogy égbül leszálljon, s kész légyen szeretni.
53. | De, o, én nyomorúlt bolond, mit csinálok? |
Azt tudom, kigyónál kegyelmet találok,
Azt tudom, örömre nagy bánatbul szállok.
54. | Szeret az Viola, de jaj, nem engemet! |
Az ki meg nem győzhet semmivel engemet
Annak adja magát, szaggatván szüvemet.
55. | O, haragos Viola, én ellenségem! |
Licaon mivel győz, vagy tud győzni engem?
Mivel kérködhetik igazán ellenem?
56. | Musáknál laktam én, Apollót szolgáltam, |
És noha teveled szerencsétlen voltam,
Kegyetlenségednek tulajdonithattam.
57. | Versent verset Licaon ha mond énvelem, |
Hogyha penig akar versent futni velem,
Ugy jár, mint sok más is Atalanta ellen.
58. | Hogyha kételkedik ű az én erőmben, |
Változzék bár mindenné az én kezemben,
Nem lesz tágossága én erős öblemben.
59. | És noha ugy gyülölsz, mint sárkánt, engemet, |
Mert nem régen láttam magam személyemet,
Az sebes Drávában minden termetemet.
60. | Ha engemet nem csal az én hamis képem, |
O, hányszor kivánnak az szép Nymphák engem!
Hányszor csókot hánnak rám úton mentemben!
61. | Esküszöm te néked az szüz Diánára, |
Hogy mint szalma lángon, ugy ég szép Berleba
Miattam; ugy égett és ég is heába.
62. | Én penig előtte, mint köd az szél előtt, |
Ugy futok és bujok szép szemei előtt;
Mégis én rút vagyok az te kedved előtt.
63. | Szállj le, szép Violám, mint harmat az égből, |
Szállj az én kezemre, mint karvoly fölyhőből;
Szánd meg ezt az szegényt, kit gyülölsz szüvedből.
64. | Én sok mulatságot te néked találok, |
Madárfogó hálócskát ollyat csinálok,
Hogy láthatatlanak lésznek cérnaszálok.
65. | Hogyha hosszu náddal halat csalni akarsz, |
Nálam sikos angvillát, ha akarsz, foghatsz;
Egy szóval mind ugy lész, az mint meggondolhatsz
66. | Szállj le, szép Violám, és szeress engemet! |
Minap szerencsédre jártam az erdőket,
Anyjokat megöltem, megfogtam kölyköket.
67. | Ugy megszelédültek, hogy járnak utánnam; |
Sokan kérték tűlem, senkinek nem adom:
Néked, édes violám, azokat tartom.
68. | Esztelen, mit beszélsz, hányod panaszodat? |
Gyülöli Viola te ajándékodat,
Gyülöli verseidet és temagadat.
69. | Az te dolgod nem más, csak panaszolkodjál, |
Neveld az vizeket könyvhullatásiddal,
Sürősits fölyhőket sok sohajtásiddal."
70. | Igy végezé versét búsult szerelemben |
Az nevét nem irom ebben az könyvemben,
Mert az Diánátol tilalom van ebben.
71. | Ad jobbat az Isten! Megsárgúl az kalász, |
Valaha megfordúl az rút fekete gyász,
Kit gyülölsz, viola, kedvedben lészen az.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir