A magyar hadsereg
A magyar hadsereg
Bárdossy és Werth Henrik vezérkari főnök számára azonban a részvétel volt a fontos, hiszen a németek gyors győzelmével számoltak.
1941 júniusában Szombathelyi Ferenc vezetésével alakult meg az öt dandárból álló Kárpát-csoport. Hadműveletei július 7-ig tartottak, és a Dnyeszterig nyomult előre. Ekkor német kérésre a három dandárból álló – 24 ezer fős – gyorshadtest kivált belőle, és német alárendeltségbe került. A seregtest a Fekete-tenger irányába tartott. Legnagyobb sikere a bekerített 5. szovjet hadsereg kitörésének megakadályozása volt. Ezután Horthy közbenjárására a nagy veszteségeket szenvedő egységet hazahozták.
A Kárpát-csoport fennmaradó része megszálló feladatot látott el.
1941 decemberében a német hadsereg elszenvedte első komoly vereségét: a Moszkva bevételére készülő Wehrmachtot a Zsukov vezette Vörös Hadsereg visszaverte. A villámháborús tervek kudarcba fulladtak, és ekkor már a németek számára is fontossá vált a fokozottabb magyar részvétel.
1942 januárjában Ribbentrop, a Harmadik Birodalom külügyminisztere Budapestre látogatott, és megállapodott az aktívabb magyar részvételről. A konkrét kérdésekről a német szárazföldi erők főparancsnoka tárgyalt Bárdossyval és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnökkel. A magyarok a kért 28 hadosztály helyett mindössze tízet adtak. A rendelkezésre bocsátott magyar erő három hadtestből, egy páncélos hadosztályból és egy repülőcsoportból állt. Létszáma 200 ezer fő volt. Feladata az volt, hogy építsen ki és védjen meg a Don mentén egy 230 km hosszú vonalat. 1943 januárjában ez, a 2. hadsereg elnevezésű erő szenvedte el a magyar történelem egyik legsúlyosabb vereségét. A hatalmas túlerőben levő ellenség gyorsan áttörte az amúgy sem erős védővonalakat, és menekülésre kényszerítette a helyenként hősiesen harcoló magyar egységeket. Jellemző, hogy a szomszédos román és olasz hadsereg már jóval hamarabb megfutamodott.
A 2. hadsereg tragédiája elkerülhetetlenné tette az 1942 őszén megkezdett béketapogatózások felgyorsítását.
1942-ben Németország és Japán hadiszerencséje megfordult. A japánok a Midway-szigeteknél, a németek Észak-Afrikában és Sztálingrádnál szenvedtek jelentős vereséget.
Márciusban Horthy menesztette a németbarát Bárdossyt, és a viszonylag ismeretlen Kállay Miklóst bízta meg kormányalakítással. Kállay az ország szuverenitásának helyreállítását kapta feladatul. Az új kormányfő úgy kísérelte meg a végrehajtást, hogy béketapogatózásokba kezdett a szövetségesekkel. Ennek célja a háborúból való kiugrás volt. Kállay csak óvatos lépéseket tehetett, hiszen tartania kellett a német megszállástól. Ezért, és nem taktikázásból, vonakodott nyíltan szakítani szövetségesével.
Magyarország belpolitikailag viszonylagos önállóságot élvezett. Horthy a helyén volt, működött a parlament, melyben ott ültek a Szociáldemokrata Párt képviselői. Megjelenhettek az ellenzéki lapok. És elsősorban nem fenyegette a deportálás veszélye Európa egyetlen nagy lélekszámú zsidó közösségét. Hiába követelték a németek a zsidókérdés "végső megoldását", a magyar kormányzat erre nem volt hajlandó. Sőt az új honvédelmi miniszter, Nagy Vilmos erőfeszítéseket tett a munkaszolgálatosok sanyarú sorsának javítására.
Berlin egyre vehemensebben követelte az általuk gyűlölt Kállay leváltását, de Horthy nem engedett.
Gazdasági téren valósult meg leginkább a német térnyerés. Magyarország jelentős mennyiségű élelmiszert és kőolajat adott, és Németországba került a magyar bauxit is. Igaz, hogy Kállay igyekezett bojkottálni a szállításokat.
1943 szeptemberében az olasz kiugrás hatására Hitler megbízást adott Magyarország megszállásának kidolgozására. Erre 1944. március 19-én került sor. Nem büntető intézkedésről volt szó, hanem megelőző lépésről: biztosítani akarták a magyar szállításokat, és be akartak rendezkedni a szövetségesek támadásának kivédésére.
Megbukott tehát Kállay politikája, melyet az angolszászok balkáni partraszállására alapozott. Bekövetkezett, amitől olyannyira tartott: a német hadsereggel érkező Gestapo letartóztatta az ellenzéki politikusokat, a magyar hatóságok közreműködésével végrehajtották – a budapestiek kivételével – a magyar zsidóság deportálását.
Horthynak nem maradt más hátra, mint tárgyalni az oroszokkal. Előzetes fegyverszüneti szerződést kötött Moszkvával. Hiába, mert rosszul előkészített és gyengén kivitelezett kiugrási kísérletét a németek meghiúsították. Lemondatták Horthyt, és a nyilaskeresztes Szálasi Ferencet juttatták hatalomra, hogy folytatni tudják elkeseredett utóvédharcukat.
Az ország ekkor már kegyetlen harcok színtere volt, az év kezdetétől a szövetséges bombázásokat is el kellett szenvednie. Szálasi az általa birtokolt területen szörnyű rémuralmat valósított meg, és gyermekeket vezényelt a frontra az orosz páncélosok ellen.
A Vörös Hadsereg megszállóként érkezett, és a németek kiűzése az országból egy új megszállás kezdetét jelentette.
Karácsonyi üdvözlet, 1942
Bombázás Budapesten
B. L.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
