"Nem lesz a tőke úr mirajtunk"
"Nem lesz a tőke úr mirajtunk"
1867 előtt Magyarországon nem bontakozott ki számottevő munkásmozgalom. Az ipari munkásság száma elenyésző volt az ország egész lakosságáéhoz képest. Csupán néhány segélyegylet működött. 1867 után e téren is változás következett be. Egymás után alakultak az önképző és önsegélyező szakegyletek. Ezeket a szervezeteket az 1868-ban alapított Általános Munkásegylet fogta össze. Ez a szervezet a "munkásosztály szellemi gyarapodását, anyagi érdekeinek megóvását" tűzte ki céljául; végső soron a munkásságnak a polgári társadalomba történő integrálódását akarta elősegíteni. Az Általános Munkásegylet Ferdinand Lasalle nézeteit követte. Néhány éven belül megalakultak az I. Internacionálé hazai szekciói is, s a munkásság körében Marx tanai is ismertekké váltak. 1871-ben a szervezet több demonstrációt is tartott a párizsi kommün mellett, ezért vezetői ellen a kormány hűtlenségi pert indított. Az egylet nem állta ki a csapásokat, s 1872-ben feloszlott. A hazai munkásmozgalmat évekig csak néhány szakegylet képviselte; a munkásság érdekeinek egyedüli szócsöve a Munkás Heti Krónika című lap volt.
1876-ban Frankel Leó hazatérésével kezdődött meg a hazai munkásmozgalom újabb korszaka. Frankel bekapcsolódott a Munkás Heti Krónika szerkesztésébe, 1878-ban komoly szerepe volt a Nemválasztók Pártjának, majd 1880-ban a gyakorlatilag szociáldemokrata szellemiségű Magyarországi Általános Munkáspártnak a megalapításában. Ez a párt már nem a munkásság integrálását, hanem a polgári társadalom teljes átalakítását tűzte ki céljául. 1890-ben aztán megalakult a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A párt programja a tőkés társadalom megszüntetését irányozta elő, ugyanakkor megtalálta az utat más politikai szervezetek felé is. A választójog kiterjesztésének kérdésében a Függetlenségi Párttal lépett szövetségre, s felvette programjába az ország politikai függetlenségének és gazdasági önállóságának követelését is. Jóval kevesebb érzékenységet árult el a parasztság és az agrárproletariátus igényeivel kapcsolatban. A Szociáldemokrata Párt kollektivizálást akart, s nem értette meg a parasztság földigényét. Többek között ezzel magyarázható, hogy nem jött létre igazi akcióegység a munkás- és az agrármozgalmak között.
A parasztság mozgalmainak kezdeti színhelyei az olvasókörök voltak. A század végén, a nagy állami közmunkák megszűntével, a paraszti elégedetlenség is egyre többször tört ki erőszakos formában. Megszaporodtak az aratósztrájkok, megalakultak az agrárnépesség első politikai szervezetei. 1897-ben Várkonyi István vezetésével létrejött a földreformot követelő Független Szocialista Párt. E mozgalmak kényszerítették a kormányzatot a mezőgazdasági munkaadók és munkavállalók jogviszonyainak rendezésére az 1898. évi II. törvénycikkben. Bár az agrárnépesség körében a cikkelyt rabszolgatörvénynek nevezték, ez intézkedett a testi fenyítés tilalmáról.
A századelőn, az 1905. évi válság hatására az agrárszocialista mozgalmak újabb hulláma kezdődött. Ezek között volt afféle paraszti szakszervezet, mint a Csizmadia Sándor vezette Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége; de voltak olyan pártok is, amelyek immáron parlamenti képviselethez is jutottak. Ilyen volt Áchim András Magyarországi Független Szocialista Parasztpártja, amely az ezer holdon felüli nagybirtok kötelező felparcellázását követelte; vagy Nagyatádi Szabó István 48-as és Függetlenségi Országos Gazdapártja, amely állami megváltással akart birtokalapot létesíteni a parasztság földvásárlási lehetőségeit bővítendő. Ezek a pártok részben folytatói, részben megújítói voltak a kiegyezés közjogi ellenzéki hagyományainak; egyszerre képviselték a nemzeti önrendelkezés és a társadalmi reform programját. A századelő politikájának nagy kérdése volt, sikerül-e ezeket az új törekvéseket a hagyományos politikai rendszerbe integrálni, s e rendszer átalakítására, működőképességének fenntartására fordítani.
Sztrájk! Munkácsy Mihály olajfestménye
H. R.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
