A reformer
A reformer
Mátyásnak, hogy nagyratörő terveit megvalósíthassa, fontos változtatásokat kellett végrehajtania államán. Nem gyökeres fordulatokra kell gondolnunk, a király inkább arra törekedett, hogy a már meglévő szervek működjenek intenzívebben.
Mivel Mátyás trónra lépésekor a kincstár bevételei a minimálisra csökkentek, a király elsősorban a pénzügyigazgatás rendszerét szervezte át. A bárói méltóságnak számító kincstartói hivatalt rendi méltóságból hivatali tisztséggé alakította, a bánya- és pénzverő kamarák vezetését is centralizálni próbálta. A legjelentősebb változás az állami adó beszedésénél történt. Az 1467-es országgyűlés megszüntette az addigi "kamara haszna adót", és helyette – valójában ugyanazt, csak más elnevezéssel – a "királyi kincstár adóját" vezette be. A látszólag ésszerűtlen rendelkezésnek gyakorlati oka volt. Mivel a régi adó alóli mentességek, amiket az elmúlt évtizedek alatt a nemesség egy része megszerzett a királyoktól, egy csapásra érvényüket veszítették, hiszen azok csak a "kamara hasznára" vonatkoztak, és nem az új elnevezésű, de régi tartalmú "királyi kincstár adójára". A törvény megváltoztatta az adószedés addigi rendszerét is. Eddig a jobbágyok Károly Róbert király döntése értelmében a telek után fizettek, akárhányan is éltek rajta, Mátyás azonban úgy rendelkezett, hogy ha a telken több család lakik, akkor többet is kell fizetniük. (Mátyás uralkodása idején az állami adó 660%-kal nőtt a Zsigmond-kori állapothoz képest.) Az állami adóhoz hasonlóan alakította át a külkereskedelmi vámot, a harmincadot is. Ezentúl koronavámnak nevezték, és itt is megszűntek a korábbi mentességek. Az adóreformnak köszönhetően a királyi kincstár bevétele ötszázezer és hétszázötvenezer forint között mozoghatott, de ez az összeg a külföldi segélyekkel és a meghódított tartományok adójával együtt néhány esztendőben elérhette a kilencszázezer forintot is.
A jelentős jövedelemre szükség is volt. Mátyás külpolitikai elképzeléseihez ugyanis erős hadsereg kellett, s a katonaság – kortól függetlenül – mindig hatalmas összeget emészt fel. Mátyás hadserege, amit az utókor hibásan nevez "fekete seregnek", hosszú fejlődés eredményeként vált Európa egyik jelentős katonai tényezőjévé. (Az elnevezés eredete mind a mai napig tisztázatlan. Hasonló elnevezéssel Itáliában és Németországban is találkozni. Mátyás zsoldosai vagy utolsó vezérükről, a "fekete" Haugwitz Jánosról kapták nevüket, vagy mert uruk halála után fekete szalagot viseltek vállukon. Valójában a király zsoldosseregét csak 1490 után nevezték "fekete seregnek", s az elnevezés csupán az egykori zsoldosok egy részére vonatkozott.) Mátyás bevételeinek növekedésével egyre több zsoldost fogadott fel. A kezdeti 6-8 ezres létszám a nyolcvanas évekre 15-20 ezerre emelkedhetett. A zsoldossereg megjelenésével háttérbe szorult a nemesi felkelés, de a nemesek természetesen továbbra is részt vettek az ország védelmében. Jelentőségük azonban eltörpült a négy fegyvernemre – nehéz- és könnyűlovasság, gyalogság és tüzérség – épülő zsoldossereg mellett.
Mátyás király Thuróczi János Chronica Hungarorumában
Beatrix királyné mellszobra
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
