Földmérők és vízszabályozók
Földmérők és vízszabályozók
A kultúrmérnöki tudományok mindig fontos szerepet töltöttek be egy-egy civilizált nép történetében, hiszen az útépítéssel és a vízszabályozással sokat segítettek a gazdálkodóknak, s munkájuk nyomán alakultak ki a kereskedelmi útvonalak. E szakma szorosan összefüggött a térképészettel, s az uralkodók által előírt országos felmérésekkel.
Míves mérnökszerszámok
Korai geodéziai emlékeink legfontosabbjai az országos katonai felmérésekhez kötődnek. Bécsben e célra önálló hivatalt is felállítottak, s annak kezdeményezésére Budán is. Ez volt a Directio in hydraulici, ahol vagy hatvan műszaki szakember dolgozott. Mária Terézia idejében kezdődött meg az I. katonai felvétel, amely II. József uralkodásának éveiben fejeztetett be. Ez volt a 18. század legnagyobb honi térképészeti feladata, hiszen a szakembereknek 1763 és 1784 között nem kevesebb mint 5400 térképlapot kellett elkészíteniük. Ugyancsak Mária Terézia adta ki, mégpedig 1767-ben az úrbérrendezésre vonatkozó előírását, s ez a földmérő mérnökök számára hosszú évtizedekre munkát adott, sőt a nagyarányú telepítés hasonló feladatok elvégzését kívánta meg honi geodétáinktól. Ebben az időben kezdődtek el a közmunkák, az útépítés, csatornák és töltések megépítése, s ezek tervezésében is fontos szerep jutott a földmérőknek. II. József 1786-ban elrendelte a telkek felmérését és összeírását, s ezzel megkezdődött hazánkban a kataszteri felmérés.
A II. katonai felmérésre I. Ferenc uralkodásának idején, 1805 után került sor, s csak 1829-re fejezték be. Ezzel párhuzamosan 1810-ben újraindultak az országos kataszteri felmérések is. E feladatsorokat 1839-től a Bécsben megalakult Katonai Földrajzi Intézet koordinálta, s ők folytatták a már korábban megkezdett háromszög-hálózat kiteljesítését. E feladatsort 1848 után, pontosabban 1856-tól kezdődően megismételték, s az akkor meghatározott pontok képezik a magyarországi régi kataszteri főhálózat pontjait. Ehhez azonban ki kellett alakítani egy ún. sztereografikus vetületi rendszert, amelyet hazánk területére is a cseh származású Franz Horsky dolgozott ki. 1863-tól Magyarországon minden háromszögelési és földmérési munkának a vetülete a sztereografikus azimutális síkvetület volt. Ennek azonban az volt a hátránya, hogy a középponttól távolodva a vetületi torzulás rohamosan nőtt. Ezt elkerülendő, a Magyar Háromszögméreti Számító Hivatal a Marosvásárhely közelében fekvő Kesztej-hegyen lévő háromszögelési pontot középpontnak választotta, s Erdély területére önálló sztereografikus rendszert alkotott meg. A mai Magyarország területén a sztereografikus vetítési központot a Gellért-hegyen jelölték ki. Az 1853-ban megkezdett háromszögelési munkálatokat (a pontos mérések – mint említettük – csak 1856-ban indultak meg) 1866-ig számos megyében be is fejezték, s később már oly módon folytatódtak, hogy a földmérést 1867 után nem Bécsből, hanem a magyar fővárosból igazgatták. E munkával 1913-ra lettek kész.
A rakoncátlan folyók megszelídítői
Hites földmérők
Vásárhelyi, Reitter, Kvassay
Külhoni dicsőségünk
Műszerkészítők
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
