A szállítóeszközök
A szállítóeszközök
A lótenyésztési eredményeikről is ismert elődeink két jelentős technikai újítása volt a kengyel és a favázas nyereg. Nyugat-Európában a 13. századig csupán merev tengelyű szekereket állítottak elő, de az ügyes mesterek valószínűleg még a népvándorlás előtti korszakban rájöttek a négykerekű kocsi első tengelye csapos elfordíthatósága mikéntjére, ezt az ötletet alkalmazták az akkor divatos szállítóeszközökön, s ez lett az egyik régi magyar kocsi, amelyre az európaiak valamikor a 15. század elején figyeltek fel.
A közlekedéssel foglalkozó fejezetünkben is szó esik arról a bizonyos magyar kocsiról, de hogy mi is volt ez pontosan, nem tudni, hiszen nem valószínű, hogy a középkor végén használatos kocsit a magyar Kocs községben fedezték volna fel, ahogyan azt a legenda tartja. Néhányan ugyanis a bőrszíjakra függesztett kocsitestet magyar találmánynak vélik, de ez nem így van, ilyet Európában már korábban is használtak. Egy 965 körüli európai útleírásban is olvashatunk arról, hogy a Kárpát-medencében élők "nagy, zörgő szekereken járnak, amelyeknek négy magas kerekük van, sarkaikba pedig négy, magas pózna erősíttetik. E póznákhoz függesztik fel – erős láncokkal – a brokáttal borított kocsiderekat. Aki benne ül, nem érzi a rázkódtatást". Ilyen volt hát a középkori kocsi.
Az imént említett Verancsics Faustusnak is volt egy ezzel kapcsolatos ötlete. "Én meghajlított vasszálakat is helyeznék alá, melyek saját mozgékonyságuktól tágulnak, miként a kéziíjak szoktak engedni és megfeszülni" – írja 1616-ban, s talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy itt jelent meg először a kocsirugó leírása.
De akkor milyen volt a speciális magyar kocsi? Talán egy különlegesen könnyű és rugalmas szekér.
A Waldstein-Kitaibel monográfia egy lapja
Középkori terménykereskedő
Zsigmond királyt magyar földművesek ajándékozzák meg
G. I.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
