Az állatvilág megszállottjai
Az állatvilág megszállottjai
A honi állattan korai története a mezőgazdaság tudományával szorosan összekapcsolódik, s az állatvilág bemutatása egyben része a halászat, a vadászat, a juhtenyésztés, a szarvasmarhatenyésztés és a selyemhernyó meghonosítása magyarországi történetének is. A fejezetben azokat a momentumokat vesszük sorra, amelyekre az agrártörténeti részben nem utaltunk, majd az állattani kutatások honi történetének első nagy szakaszát mutatjuk be röviden, a rovartani kutatókat és a madártan szerelmeseit éppúgy, mint azokat, akik a fiatalok számára az ország faunáját próbálták bemutatni. A 18. század végén már Linné szellemében íródnak a kézikönyvek, s jelenik meg több, magyar nyelvű állattani munka is, amely átvezet bennünket a reformkor kutatóihoz, majd az első hazai darwinistákhoz.
Állattani kísérlet
A Szent Gellért életéről szóló legendában – egyebek mellett – ez olvasható: "Történt egy nap, hogy egy szarvastehén jött kunyhójához egy fiú-szarvassal, s anyja meg fiacskája a szent mellé telepedett. De azután egy farkas űzte hímszarvas nagy félelmében hozzájuk menekült. Megriadt erre a szarvastehén is, és a hímmel együtt elvágtatott." A Thuróczy-krónikában I. András idejéről, tehát a 11. század közepének honi állatvilágáról az áll, hogy az uralkodó ezer óriási bikát, valamint juhokat és ökröket küldött III. Henrik császárnak. A 14. sz. folyamán kezdődött meg Magyarországon a tudatos tenyészállat-kiválasztás, s a szürkemarha tenyésztése.
A jelen kötet halászattal foglalkozó fejezetében olvashatnak arról, hogy a korai oklevelekben milyen sok, halászattal kapcsolatos feljegyzés maradt fenn, más oklevelekben olyan utasításokat találhatunk, amelyek vadászokat utasítanak, míg a Váradi Regestrumban bölényvadászatról, másutt pedig hódvadászatról esik szó. A 13. század végén Kézai Simon krónikájában vadászsólymokról olvashatunk, s a Budapesthez közeli Solymár nevű helységet egy 1266-os oklevél említi. Nagy Lajos fősolymászának a nevét is tudjuk, őt Ladislaus Ungarusnak hívták. Ismert volt ekkor még a bölény és a hiúz is, sőt a bölényvadászatokért külön ispán felelt. Mátyás királynak nagy vadaskertje volt, mégpedig Buda városfalától hárommérföldnyire.
Oláh Miklós az 1536-ban Brüsszelben kiadott Hungaria című művében a Csepel-szigetről szólva azt írja, hogy az "fácánokban, foglyokban, rigókban, erdei kakasokban és más madárnemzetségekben, szarvasokban, dámvadakban, vaddisznókban, nyulakban igen gazdag". Véleménye szerint a Visegrád környéki erdőkben pardik élnek, ezek nem mások, mint a foltosbőrű hiúzok.
Állatokról magyarul
Enciklopédikus művek
Állattan és mezőgazdaságtan
Állattan Linné rendszere alapján
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
