Az új művészet első központjai
Az új művészet első központjai
A reneszánsz művészet legfontosabb központjai Magyarországon kezdetben egybeestek a nagy egyházi központokkal; az Itáliában megfordult püspököket s a káptalanok egyetemjárt tagjait nem hagyta érintetlenül az itáliai reneszánsz. Esztergom szerepe különösen fontos. Közel egy évtizedig itt élt a Mátyás halála után a hatalomból teljesen kiszorult özvegy királyné, Beatrix. 1497-ben Bakócz Tamás szerezte meg magának az esztergomi érseki széket, s hamarosan hatalmas lendülettel kezdett neki új székhelye fényűző kiépítéséhez. Tudatosan törekedett arra, hogy Mátyás udvarának pompáját újra felidézze – immár saját dicsőségére -, s ez sikerült is neki: a 16. század elejére az ország legfontosabb művészeti központja Esztergom lett. Bakócz megszerezte magának Corvin Jánostól Mátyás kincstárának több remekművű darabját – közöttük a Mátyás-kálváriát -, s a király aranybrokát trónkárpitjaiból egész sorozatot. Átépíttette a várhegy déli végén álló érseki palotát, a városhoz közeli Szentgyörgymezőn pedig villát emeltetett. 1506-tól kezdve fölépíttette a Szent Adalbert székesegyház déli oldalánál a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolnáját, melyet hatalmas birtokadományokkal és fényűző klenódiumokkal látott el. A ma is álló (az új székesegyház tömbjébe belefoglalt) Bakócz-kápolna görögkereszt alakrajzú, centrális épület (mint ilyen, első az Alpokon túl); pilasztereit, párkányait, minden építészeti részletét vörösmárványból faragták olasz mesterek, s még a falait is tükörfényesre csiszolt vörösmárványlapokkal borították. Belső terét eredetileg aranyozott domborművekkel ékes bronzkupola fedte. A mindent elborító bíborszín az antik és a bizánci császárok dísztermeit idézi, nyugati belső falának különös kettős ajtaja (az egyik valódi, a másik álajtó) pedig magát a másvilágot: Bakócz a kápolnát temetkezőhelyéül szánta, s valóban ide is temették el, a kriptába, 1521-ben. Gyűjteményének, műpártolásának több nagyszerű emléke maradt ránk: olasz tűhímzéses miseruhája vagy a kétkötetes, hatalmas Graduálé eredendően igényes megrendelői ízlésre vall. Bakócz utódja az esztergomi érseki székben Szathmári György lett, aki előzőleg pécsi püspök volt. A Mecsek lábánál épült ősi város (hajdan Janus Pannonius püspöki székhelye) káptalanjának szintén voltak humanista műveltségű tagjai. Szathmári 1505-ben lett a város püspöke, s ottléte másfél évtizedében jelentős reneszánsz alkotásokat hozott létre. A székesegyház mellett álló palotájának csak a híre maradt ránk; a Tettyén, a Mecsek déli lejtőjén festői környezetben épült villájából pedig csak romok. Megvan azonban az általa állíttatott s címerével ékesített vörösmárvány pasztofórium a pécsi székesegyházban, melyet ugyanazok az olaszok faragtak, akik a Bakócz-kápolnán dolgoztak Esztergomban, s fennmaradt Breviáriuma, egy pazarul kimunkált olasz díszkódex, amelyhez hasonló szépségű könyvek Magyarországon korábban csak Mátyás király könyvtárában voltak. A nagyméretű pergamenkódexet Szathmári a kor egyik jelentős firenzei miniátoránál, Boccardino il Vecchiónál rendelte meg, 1505 körül.
Fontos központja a magyarországi reneszánsz művészetnek Zágráb. Már a bibliofil Thuz Osvát püspöksége alatt jutottak olasz reneszánsz alkotások a városba, s utódai (köztük Bakócz unokaöccse, Erdődy Simon) jelentős mecénások voltak. Leglátványosabb emléke a káptalan műpártolásának a zágrábi székesegyházban ma is álló reneszánsz stallumok sora. A szentély nagy padsora (mely ma már nincs meg) 1507-ben készült, Marocsai János főesperes megrendelésére, mestere pedig az a Johannes Nicze Florentinus volt, akitől Budán vásárolták az egri székesegyház stallumainak modelljét 1506-ban. Szinte mindegyik főpapi székhelyen felbukkannak all'antica műalkotások, épületrészletek.
Erdélyben a legjelentősebb reneszánsz központ Gyulafehérvár volt, ahol Geréb László (Mátyás király unokaöccse) püspöksége idején jelentős humanista kör alakult. Itt is humanista műveltségű, az antik világ tárgyi és írásos emlékei iránt szenvedélyesen érdeklődő kanonokok gyűltek össze: a római feliratokat gyűjtő Megyericsei János, a dáciai epigráfia megalapozója, Tordai Salathiel, aki római faragványokat falaztatott be kertjének kapuja mellé, Budai Udalrik, aki antik pénzekkel díszített kelyhet készíttetett magának, s Lázói János, a Szentföldet zarándokként megjárt telegdi főesperes, aki 1512-ben felépíttette a székesegyház északi oldalánál (annak előcsarnokául) kápolnáját. Ez a különös, antik és keresztény képi elemeket, középkori és reneszánsz építészeti és szobrászati részleteket szintetizáló kecses épület a legkorábbi emléke az all'antica építészetnek Erdélyben.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
