Ősfolyók, hordalékkúpok, árterek
Ősfolyók, hordalékkúpok, árterek
A pannon korszak vége felé a kiterjedt tómedence zsugorodni kezdett, lassanként feltöltődött; az elsekélyesedő tórendszer peremén megjelentek az Ős-Duna és más alpi-kárpáti folyók. A Duna, amely eleinte Sopronnál, majd a mai Lajta-völgy helyén érkezett a Kisalföldre és dél felé vette irányát, utóbb – elsősorban a Dunántúli-középhegység kiemelkedése folytán – kelet felé térült: a pleisztocén elejéig a Dévényi-kaputól egészen a Gerecséig Európa leghatalmasabb hordalékkúpját rakta le (vastagsága helyenként több száz méter). Ez a folyamat egy időre ugyan megállt, de a pleisztocén közepétől azután a korábbira egy újabb hordalékkúp épült. A Pozsonytól Komáromig tartó, ma is folyvást gyarapodó homok- és kavicsösszlet a Sziget- és Csallóközt hordozza; a régi hordalékkúp peremi maradványai a Fertő tótól északra húzódó Parndorfi- (Pándorfalvi-)fennsík és Győrtől keletre a Duna mentén emelkedő teraszszigetek. A Győri-medence alacsonyabb, folyvást feltöltődő területével szemben a tőle keletre húzódó Duna-mellék és a délre lenyúló Marcal-medence a jég- és jelenkorban inkább pusztult, letarolódott; a másfélszáz méteres lepusztulást a bazalt tanúhegyek védelmében megőrződött pannon homok és agyagrétegek igazolják.
A Győri-medencét a Mosonmagyaróvár és Győr térségében egyesülő folyók és patakok, a Duna, Lajta, Rábca, Rába és Marcal mára tökéletes síksággá töltötték fel. Középső részén a Fertő és a Hanság vizenyős medencéje húzódik. Ezt két hordalékkúp rekesztette el: északon a Szigetköz (illetve a Csallóköz) és a Mosoni-síkság a Duna már a jégkortól épülő, délen a Rábaköz pedig a Rába és a Rábca jelenkori hordalékkúpja. A Fertő tavat és a Hanságot (amelynek tőzeggel kitöltött lápját főként az ötvenes években jórészt lecsapolták) régebben, nagyobb áradásokkor az Alpokból érkező patakok egységes tóvá kapcsolták össze; az ott élőknek ilyenkor a lápvilág érdekes képződményei, a kavicsos-homokos lápi szigetek, ún. gorondok (folyóvíz lerakta kavicshátak) adtak menedéket. A Hanságtól északra elterülő, élő- és holtágakkal, morotvákkal behálózott Szigetköz, valamint a kicsit magasabb Mosoni-síkság az Öreg- és a Mosoni-Duna ártere; a Szigetközben a magas ártérre itt-ott futóhomok, a Mosoni-síkságon kevés lösz is települt. A Hanságtól délre a Rábaköz húzódik. A terület lejjebb a Rába tökéletes síksága, feljebb – az ún. Tóköz még alacsonyabb területén – a Rábcának parti dűnékkel (áradáskor lerakott övzátonyok szélfútta homokbuckáival) és köztük vizenyős laposokkal tagolt térszíne.
A Győrtől keletre húzódó Duna-völgyet Esztergomnál a Visegrádi-hegység és a Börzsöny szűkíti be. Az esztergomi Várhegy a Duna egy idősebb sziklaterasza, a síkság pedig magasabb kavicsteraszok maradványaival tagolt ártér: a Duna említett, jégkor eleji hordalékkúpfelszínét a Bakony, a Vértes és a Gerecse felől lefutó patakok szaggatták fel teraszszigetekké.
A Marcal-medence feneke több folyó kavicsából épül fel: az Ős-Duna egykori hordalékkúpját utóbb a Rába, a Zala és a Marcal pusztította. (A Zala csak a pleisztocén közepétől térült el, amikor a süllyedő Balaton magához vonzotta.) A medence ma a Marcal széles ártere, de a folyó nem középen halad: a Bakonyból érkező patakok kisebb hordalékkúpjai nyugatra szorították.
A Duna ma Dévénynél lép be a Kárpát-medencébe. A háttérben jobbra a Morva; előtérben a dévényi vár
A Ság-hegy felhagyott kőbányája néhány millió éves bazaltvulkán belső szerkezetét tárja fel
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
