EGYKORI TŰZHÁNYÓK MARADVÁNYAI
EGYKORI TŰZHÁNYÓK MARADVÁNYAI
Az újharmadidőszaki-negyedidőszaki tűzhányótevékenység a Kárpátok belső részén terebélyes vulkáni hegységeket hozott létre. Java részük azonban, főleg országunk területén – a medencetérszínek süllyedésével, üledékképződésével – időközben vagy eltemetődött, vagy ha a felszínen maradt is, sok száz métert alacsonyodott. (Az egykori tűzhányók mai hegység mivolta általában csak a negyedidőszaki kiemelkedésnek köszönhető.) A lepusztulás szerepének hangsúlyozása ugyanakkor sok kutatót korábban arra vezetett, hogy az elsődleges vulkáni formák létét akár még maradványaikban is tagadja. (A mai szelíd vulkáni domborzat általában valóban ezt sugallja – legfeljebb a feltárásokban mutatja meg az egykori erők tombolását.) Holott, ha ugyan a Cholnoky Jenő s más neves század eleji földrajztudósunk által látni vélt vulkáni formakincs nem létezik is mindig, azért bizonyosra vehető, hogy még a magyarországi tűzhányók közül is nem egynek legalább a kalderája, nagy vulkáni üstje rekonstruálható. Másfelől viszont, hiszen a legtöbb tűzhányó hosszan s változatosan működött, az egykori vulkáni mélyedések mindenképpen bonyolultabbak kell legyenek, mint – sokak szerint – egy-egy ősi "kráter" vagy kaldera lealacsonyodott maradványai (helyes értelmezésüket ráadásul a fiatal szerkezeti mozgások is nehezítik). Az elsődleges vulkáni formakincset nyomozva mindenekelőtt a Keleti-Kárpátok néhány százezer vagy néhány millió éves tűzhányói érdemesek tanulmányozásra – hiszen lepusztulásuk összehasonlító vizsgálata hazai tűzhányóink rekonstrukciójában is sokat segíthet.
K. D.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
