Átideologizálás és szakszerűség...
Átideologizálás és szakszerűség...
1945 után tért hódított a marxista irodalomszemlélet. 1949-től kezdve pedig kiszorított minden más megközelítési módot s egyeduralkodó lett. A nemzeti klasszicizmus az Arany János felé vezető út fokozatos belső fejlődésére vetett hangsúlyt, a marxista szemlélet a forradalmi hagyományokat emelte ki. Az átideologizálás sok egyszerűsítéssel, vulgarizálással járt, értékek egész sorát zárta ki. A dogmatizmus az 1960-as években kezdett oldódni, előbb a filológiai munka, a régi magyar irodalom feltárása és kutatása kapott szabadabb utat, legkésőbb a modern törekvések értékelő feldolgozása szabadult meg legalább többé-kevésbé az irányított kultúrpolitika által megszabott ideológiai követelményektől.
A magyar irodalom története 1-6. k. (1964-66) az MTA 1956-ban alapított Irodalomtudományi Intézetében készült Budapesten, Sőtér István főszerkesztésével.
Összefoglaló kézikönyv, a kezdetektől 1945-ig terjedően részletes képet ad a magyar irodalom fejlődéséről, korszakairól, alkotóiról. Az első két kötetet Klaniczay Tibor (1923-1992), a harmadikat Pándi Pál (1926-1987), a negyediket Sőtér István, az ötödiket és hatodikat Szabolcsi Miklós (1921-) szerkesztette. A hat kötet tudósgárdáját az vezette, hogy a lehetőségekhez képest tárgyilagosan, politikai elfogultságoktól mentesen dolgozza fel a magyar irodalom történetét. E szándék legteljesebben a régi magyar irodalmat tárgyaló első két kötetben valósult meg. A hat kötet folytatásaként jelent meg A magyar irodalom története 1945-1975, 1-4. k. (Bp. 1981-1990) Béládi Miklós (1928-1983) és Rónay László (1937-) szerkesztésében.
Az 1960-as évektől kezdődően megnőtt az irodalomelmélet szerepe és jelentősége az irodalomtudományban. A leíró történetiségnél módszeresebb és szakszerűbb megközelítés igénye ösztönözte az irodalomkutatókat a strukturalizmus, majd a recepcióesztétika és a hermeneutika újabb irányainak megismerésére.
A kutatómunka elméleti látóhatárának szélesítésében és önálló elméleti kutatások indításában úttörő szerepet töltött be az MTA Irodalomtudományi Intézete s az ott 1963-1971 között szerkesztett Kritika c. folyóirat. Jelentősen hozzájárultak az irodalomtörténeti kutatások elméleti és módszertani fejlődéséhez a Helikon (Világirodalmi Figyelő), az Akadémiai Kiadó irodalomelméleti tanulmányokat közreadó Opus sorozata, valamint a szegedi egyetemen közreadott Studia poetica kötetek.
Horváth János egyik jelentős munkája és baráti körben
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
