Schütz Antal: A bölcselet elemei
Schütz Antal: A bölcselet elemei
Schütz Antalnak az 1930-as években kidolgozott, majd több kiadást is megért kézikönyve valójában tankönyv, amely olvasóját a neotomista, arisztotelészi-tamási rendszer elméleti építményével kívánja megismertetni. A mű kiindulópontja a gondolat, az a sajátos létminőség, amely az emberben mint gondolkodóban, a gondolat alanyában válik dinamikus, ám a valóságot nem alkotó, hanem elsajátító adottsággá és képességgé. A filozófiának mint működő gondolatnak legelső előfeltételei a gondolkodás formális szabályai: Schütz számára ez a logikát, mégpedig a klasszikus arisztotelészi logikát jelenti. A gondolkodás alapműködése a megismerés, amelynek célja az igazság megragadása; folyamatát az igazság abszolút mivolta és megismerésünk viszonylagossága közötti feszültség jellemzi. Schütz a megismerés realizmusát és transzcendenciáját állítja: ismereteink igaz ismeretek, és olyan új tudás felé irányítják elménket, amelyek gondolkodásunkban még nem adottak. A megismerés biztosan igaz aktusainak sora a tudomány, amelynek rendszere tárgyai szerint osztható fel. A filozófia mint tudomány tárgya a lét, a létező: ennek megfelelően Schütz rendszerének két soron következő eleme a lételmélet és a metafizika. Definíciója szerint a lét az a valami, amelyre – egyedi megvalósulásaiban, a létezőkben – a megismerés, az ítélet irányul. Arisztotelész nyomán Schütz a lét négy rendjéről beszél: a tapasztalati lét rendjéről (a külvilág és az ember belső pszichikai világa); a metafizikai létrendről, amely a tapasztalati létrend gyökere és forrása (tér, idő, forma); az ideális lét rendjéről (a matematikai tárgyak világa); végül pedig az értékek rendjéről (a jó és a rossz, a szép és a rút, a szent és a profán). Schütz a lét elemzésében Arisztotelész kategóriatanát követi, a létet a képességi és a tényleges, az abszolút és a függő minőségeiben tekinti, majd leszögezi, hogy létfogalmunk a létezők létének analógiás fogalmi kiterjesztése. A metafizika valóságos tárgya az abszolútum, amelyhez Schütz a tomista istenérvek levezetései jóvoltából jut el. A metafizika másik tárgya az anyag, amely általános elemzésén túl az élő anyag, az élőlények és a teljes anyagiság, a világegyetem vizsgálatát vonzza magával. Az utóbbi visszautal fenntartójára, a metafizika kiinduló kérdésére, Istenre. Schütz rendszerének utolsó állomása az értékbölcselet; az érték az, amire nem az elsajátító megismerés, hanem a megvalósító akarat irányul. Az értékek rendjében négy tartomány van: a logikai (igaz-hamis), az erkölcsi (jó-rossz), az esztétikai (szép-rút) és a vallási (szent-profán), ezek alapja, maga az értékrend pedig abszolút és autonóm. A különféle létrendek találkozási pontja, mely a lét minden minősége által meghatározott: az ember, a maga lelki és testi mivoltában, egyediségével és társadalmiságával, kettős rendeltetésével: önmaga megvalósításával és a halhatatlanságra, a Létre, Istenre való ráirányultságával – mint ami a keresztény bölcselet záróköve, a filozófia kezdete és a teológia kiindulópontja.
Schütz Antal legismertebb munkáinak egyike, filozófiai bevezetése Szent Tamás rendszerét tárta olvasói elé
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
