Bibó István
Bibó István
Bibó István (1911-1979) tanult mestersége szerint jogász volt, akinek érdeklődése hamar a politikaelmélet felé fordult. Egész életét egyetlen kérdés, a demokrácia problémája töltötte ki. Legjelentősebb írásai a háború utáni, koalíciós időkben születtek. E sorsdöntő években a magyar demokrácia válságáról, a reakció és a proletárdiktarúra fenyegetéséről beszélt, a magyar demokráciát a klasszikus liberális demokráciákhoz mérte és azokkal vetette egybe. Történetfilozófiai távlatú írásban vizsgálta a kelet-európai kisállamiság és nacionalizmus létét, a régió helyzetét vagy a két háború közötti történelmi út zsákutcáit. Talán írásai sorában legjelentősebb a zsidókérdésről szóló munka, amely elsőként néz szembe az antiszemitizmus évszázados múltjával és "gyümölcseivel", a népirtás szörnyűségével, azzal, hogy a bűnöket nem felejtve, de az előítéletek falát lebontva hogyan lehet kiutat találni a zsidókérdés rossz köréből.
A későbbi történelem Bibót, a politika elméletének tudósát a gyakorlati politizálás mezejére sodorta; 1956-ban – és a rá következő börtönévekben – a rendíthetetlen demokrata makacsságával igyekezett érveket találni vagy a nemzetközi jogot faggatni arról, hogy a nemzetek szabadsága és az államok demokratizmusa irányába milyen út, milyen eszközök és milyen intézmények vezetnek: olyanok, amelyek tanulnak 1956 "kisiklott" magyar forradalmából.
A történetbölcselő Bibó István
A filozófus a kortárs szemével, P. Paolozzi absztrakt kompozíciója hű tükre a modern gondolkodás és a modern gondolkodó zilált világának – a csúfolódó kortárs szemével
La Malinche fő piramisának részlete (Mexikó). Hamvas Béla ősi kultúrák világában kereste az emberi tudás ősforrását
H. P.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
