A vallásosság helyzete ma
A vallásosság helyzete ma
Az utóbbi évekből származó adatok szerint a mai magyar társadalomban a népesség 10-20%-a között van a templomjáró, rendszeres hitéletet élők aránya. Ez a katolikus lakosságon belül magasabb, 20% körüli értéket, a protestánsoknál a 10%-hoz közeli arányt jelent. A magukat istenhívőnek tekintők aránya ugyanakkor eléri a népesség 2/3-át, mutatva, hogy az aktív, gyakorló vallásosság és a hívő meggyőződés között igen jelentős eltérések vannak. A kép teljessége kedvéért hozzátehetjük ehhez, hogy az újszülöttek 2/3-át keresztelik meg; a házasságok kb. 1/3-a egyházi esküvőt is jelent, a temetések 75%-a egyházi temetés, az egyházak anyagi támogatásában pedig az állampolgárok 35%-a vesz részt. Nagy ünnepeken a lakosság 40%-a fordul meg a templomokban, kielégítő mértékű vallási ismeretekkel viszont 10%-nál több nem rendelkezik. E kusza kép is azt mutatja, hogy a hívő életminta hagyományos alakja alig él tovább; a vallásossághoz való viszony számos, korábban elképzelhetetlen formája van együtt, az egyének hithez való viszonyát pedig a döntések, választások és a válogatás szabadsága jellemzi. Az egymásnak ellentmondó számok éppen a szekularizációs folyamat lényegére vetnek fényt; arra, hogy a hithez való viszony és az aktív vallásgyakorlat normái bizonytalanokká és tetszőlegesekké válnak, a vallásosságnak és a vallástalanságnak új, korábban ismeretlen formái alakulnak ki.
Erre vonatkozó és az európai országok többségével jól összevethető vizsgálatok szerint az intenzív vallásosság a népesség 15-20%-át jellemzi. Ebben a körben élénken él a hithez és valamely egyházhoz tartozás tudata; a csoport tagjai rendszeres mise-, illetve istentisztelet-látogatók, akik életfordulóikon igénylik a szentségek és szentelmények kiszolgáltatását. Gyermekeiket hitben nevelik, hitoktatásra járatják, adakoznak egyházuk javára, és kielégítő tájékozottsággal bírnak egyházuk tanításában, ma aktuális belső kérdéseiben is. A második csoportot a mai magyar társadalomban azok alkotják, akik magukat istenhívőnek tekintik, valamiféle, hagyomány diktálta felekezeti identitással rendelkeznek, ám nem rendszeres hitgyakorlók. E csoport tagjai ritkán, csak a legnagyobb ünnepeken fordulnak meg a templomban; a szentségeket inkább illendőségből, mint vallásos buzgalomból igénylik, alkalmilag adakoznak az egyházak valamelyike javára, de gyermekeik vallásoktatását fontosnak tekintik. Ebbe a körbe ma a hazai szülőképes korosztály viszonylag nagy hányada tartozik; az a generáció, amely az elmúlt évtizedekben vallásos nevelésben nem részesült, vallási szocializációja elmaradt, a hit iránti affinitása azonban valamilyen mértékben megőrződött. Éppen a rendszeres képzés elmaradása következtében az e csoportba tartozók vallási műveltsége minimális, tájékozódása vallási kérdésekben bizonytalan. Életükben a vallási értékek csak alkalmilag játszanak szerepet; a mindennapokban leginkább a jóindulatú közömbösség jellemzi őket.
Külön kell megemlékeznünk a hazai hívő emberek azon köréről, akik valamely kisegyházban vagy a történeti egyházak vallási kisközösségeiben (báziscsoportjaiban) a vallásosságot egész világszemléletük, erkölcsi elveik és gyakorlati magatartásuk szervező elveként élik meg. Az e körbe tartozók össznépességen belüli aránya nem több néhány százaléknál, ám jelentőségük, mint sajátos egyházi elité, egyre növekvő. Különösen szembeszökő ez a katolikus egyházban, amelynek az elmúlt évtizedben számos lelkiségi mozgalma, kisközösségi irányzata formálódott ki; sok helyen e világi közösségek ma már az egyházi élet folytonosságának legfőbb biztosítékai.
Mai társadalmunk egy viszonylag széles rétegét jelentik azok, akik magukat – valamilyen értelemben – istenhívőnek tekintik, ám semmilyen szervezett egyházzal és vallási közösséggel nem állnak kapcsolatban. Álláspontjukat valójában a bizonytalanság, a tájékozatlanság és az érdektelenség egyaránt jellemzi; a vallási kultúra számukra olyan emberi érték, amellyel sem azonosulni, sem azt továbbadni nem képesek, de elvetésétől is tartózkodnak.
Ismét más csoportot jelent a világnézetileg érdektelen-közömbös emberek köre, azoké, akik semmilyen, a napi élet keretein túlmutató eszményről és értékről nem vesznek tudomást. Amit képviselnek, az egyfajta gyakorlati ateizmus, de nem az istentelenség, hanem az istennélküliség értelmében. A kelet-európai szocializmusokban ennek a magatartásnak a tömegtermelése folyt, de a nyugati fogyasztói társadalmak individualizmusa és liberalizmusa is ezt a magatartásformát tette tömegessé.
Megfigyelések szerint a mai magyar társadalomban viszonylag szűk réteget alkotnak a "hívő ateisták", azok, akik valamely, az istenhitet elvileg kizáró meggyőződés köré szervezik életüket és gondolkodásukat. E csoport tagjainak zöme esetében a vallásosság minden formájának elutasítása határozott egyházkritikával párosul, amely részben a marxizmusból, részben a hagyományos európai szabadgondolkodásból meríti érveit és motívumait. Természetesen az itt felsorolt vélemény- és magatartástípusok határai meglehetősen elmosódottak, de arra talán alkalmasak, hogy a hithez, valláshoz való viszony ma eleven attitűdjeit némiképpen jellemezzék.
Modern református templom, Debrecen
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
