Útkeresés és összegzés: Déry Tibor (1894-1977)
Útkeresés és összegzés: Déry Tibor (1894-1977)
Déry Tibor hat évtizedes írói pályája során minden műnemben és sokféle műfajban alkotott, mégis az epika áll az életmű középpontjában, s ezen belül is a regény. Műveit a klasszikus és a kortárs világirodalom alapos ismeretében – Marcel Proust, Franz Kafka, Thomas Mann eredményeinek alkotó felhasználásával – írta, s élete végéig hajlott a formaújításra. Ennek is köszönhető, hogy sokat tanulhattak tőle a fiatalabb nemzedékek, beleértve a neoavantgárd és a posztmodern próza alkotóit is.
Pályakezdő korszakának műveire az avantgárd nyomja rá bélyegét: az expresszionizmus, a dadaizmus és legtartósabban a szürrealizmus. Az izmusok hatása, tapasztalata tükröződik későbbi alkotásaiban is.
A befejezetlen mondat (1933-1938, megjelent 1947) modern nevelődési regény, amelynek középpontjában nemcsak egyetlen hős áll, hanem két, egymással élesen szemben álló osztály is: a polgárság és a munkásság. Parcen-Nagy Lőrinc, a főhős vívódó értelmiségi, aki fokozatosan kiábrándul felnevelő környezetéből, a nagypolgárságból, s a munkásság körében keresi a helyét. Sorozatos kudarcok érik, mert új, választott közösségeiben érthetően gyanakodva fogadták. A regény a polgárság világának fokozatos elértéktelenedését, pusztulását, ugyanakkor a proletariátus feltartóztathatatlan, de csak távoli, bizonytalan jövőben várható győzelmét hirdeti. A jelen így önfeláldozó harcra, aszkétikus fegyelemre kötelezi a mozgalom harcosait. Forradalmár figurái feláldozzák személyes boldogságukat, elhanyagolják magánéletüket, mindent a nagy célnak rendelnek alá. E nagy terjedelmű regény a társadalom széles körű, teljes ábrázolására törekszik. Az alakok, a jelenetek és a motívumok hálózatát szigorúan megkomponált szerkezet fogja egybe, szakítva az anekdotikus és a lírai szerkesztési formákkal, ötvözve a múlt századi kritikai realizmust a modern epikai kísérletekkel. A regényben különösen jelentős az emlékek szerepe, s a cselekmény jelen idejéhez képest a jövő is többször felidéződik. Ily módon a harmincas években játszódó történet időhatárai 1898-tól 1957-ig terjednek. Ez a technika elősegíti azt is, hogy a cselekményelemek mellett kellő figyelem terelődjön a gondolati anyagra is. Parcen-Nagy Lőrinc a személyiségét szeretné megőrizni egy olyan világban, amelyben ez mind több nehézségbe ütközik. A gond nem csak a központi hősé, hanem a legtöbb szereplőé, s természetesen az íróé is.
A befejezetlen mondatot mintegy folytatni kívánta volna – már címével is – a Felelet, a tervezett tetralógiából azonban csak két kötet készült el (1950, 1952), mert a második kapcsán a kor egyik legnagyobb ideológiai vitáját rendezte meg az akkori politikai vezetés, amely nem tudta elfogadni, hogy a harmincas évek szektás munkásmozgalmát az író kritikával ábrázolta. E vitának, s méginkább a korban átrajzolódó – eltűnő – történelmi távlatnak is szerepe van abban, hogy nagyregény helyét a kisepika foglalta el a következő években. A Déry világképét meghatározó történelmi fejlődésélmény fokozatosan átalakult, s mindinkább felváltotta a bizonyosságtudatot a kétely, az ironikus szkepticizmus. A változás reprezentatív alkotása a Niki (1956) c. kisregény, amely komoly nemzetközi sikert aratott, bebörtönzött íróját még Nobel-díjra is fölterjesztették. E mű „egy kutya története”, de több a példázatos állatmesénél: a szabadságról és annak hiányáról elmélkedik az emberi és az állati lét, a mindennapi élet és az életeszmény rétegeinek ütköztetésével. A humanizmus eszméje, a szolidaritás gondolata ad erőt a szabadsághiány elviseléséhez, s ugyanez a gondolat hatja át a Szerelem c. elbeszélést is (1956), a műnem egyik legszebb magyar alkotását, mely a Két asszony c. hosszabb elbeszélésbe beépítve a Szerelem c. filmben is nagy sikert aratott (Makk Károly rendezésében 1970-ben).
Míg korábban az írói világképben inkább csak a bizonyosságokat árnyékolták be a kételyek, 1956 után fordul a helyzet: inkább a kételyek totálissá válását gátolják a megfogyatkozott bizonyosságok, a megmaradt hit az emberi értelemben. A G. A. úr X-ben (1964) a váci fegyházban keletkezett, s a regényvilág tárgyi elemeit és szemléletét ez is formálja, a mű negatív utópia. A totális rabság és a merev elrendezettség nézőpontjából, s ilyen volt a személyi kultusz kora, s ilyen a börtönlét is, azt vizsgálja, hogy milyen a teljeskörű, a renddel nem szabályozott szabadság. A kiközösítő az előző regény huszadik századi miliője helyett a korai középkorba vezet. A 4. században élt Szent Ambrus milánói püspök történetében azonban átlátszóan mutatkoznak meg századunk ellentmondásai, az új hit diktatórikus terjesztésének tragikussága. Az Ítélet nincs (1968) különös önéletrajzi regény, a tárgyiasság és a fikció hiteles egysége teszi a műfaj egyik legfontosabb hazai példájává. Élete utolsó évtizedében főleg esszéisztikus publicisztikai munkákat (A napok hordalékai), és kisregényeket közölt, az utóbbiak közül a legnagyobb sikert a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1971) aratta, különösen a musical változat bemutatása után. A mű gondolkodó szereplőinek központi kérdése az íróé is: van-e remény arra, hogy az emberi értelem segítségével elkerülhető legyen a teljes pusztulás?
Déry Tibor börtönből való szabadulása után három évvel, 1963-ban az angol parlament egyik tagjával, Londonban
1943 nyarán a szárszói konferencián balról: Dömötör Sándor, Sebestyén László, Bözödy György, Veres Péter, Darvas József, Majláth Jolán, Erdei Ferenc, Kiss István, Nagy István; a második sorban balról a harmadik csíkos kabátban Szent-Györgyi Albert
Déry Tibor tihanyi házuk kertjében feleségével, Kunsági Mária Erzsébettel, Böbével
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
