A glosszák és a szójegyzékek
A glosszák és a szójegyzékek
A glosszákat más igény hozta létre, mint a szórványemlékeket. A glossza funkciója az volt, hogy a latin szöveg olvasóját, használóját támogassa, segítse egyes szavak, szókapcsolatok megértésében, vagy éppen azoknak magyarul való tolmácsolásában. Ennek a célnak megfelelően a glosszák nem szerves részei a szövegeknek, mint a szórványok voltak, hanem azt „külsősként” értelmezik, magyarázzák. Igen gyakran későbbi kéz, a használóé írja be őket, bár származhatnak a latin szöveg írójától is. Elsősorban szókincstani, etimológiai, jelentéstani szempontból jelentősek a kutatás számára. Elhelyezkedésük is jellemző keletkezésükre: lehetnek a lap szélére írt marginálisok, vagy a sorok közé beírt interlineáris glosszák. A szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített anyagát tartalmazó Régi Magyar Glosszárium mintegy ötven ilyen jellegű nyelvemléket dolgoz fel. Mi most csak néhány példát említünk.
A Sermones Dominicales 15. századi latin prédikációgyűjtemény, amelynek több, magyar glosszákkal teleírt példánya is forgalomban volt. A glosszázás az anyanyelven prédikáló pap igényeit szolgálta, a beszédre való előkészülést segítette. A mű ma ismert két kötetének, a Budapesti és a Németújvári Glosszáknak (1456 körül, illetve 1470) magyar glosszáiban eltérések vannak; a két kötet összesen 6200 szót tartalmaz.
A Szalkai-glosszákat Szalkai László, a későbbi esztergomi érsek készítette még sárospataki diák korában, 1490-ben (440 szó).
Korabeli útiszótárhoz hasonlítható talán leginkább az a mindössze egy lapot kitevő magyar szó és mondat, amelyet Rotenburgi János német diák jegyzett fel hallás után 1420 táján Budán, hogy képes legyen megértetni magát. Rokonságnevek, élelmiszerek, ruhadarabok nevei, továbbá a mindennapokban használatos kérdések, kérések alkotják a feljegyzés anyagát. Németes füllel és helyesírással készültek ezek: ette bart ‘adj te bort’, Thiet he es ‘tied-e ez?’, Hoa meyt ‘hová mégy?’ a∫∫en mu∫∫et ‘asszony, mossad’ stb. Rotenburgi János néhány obszcén szót is fontosnak tartott feljegyezni.
Az ómagyar korban alfabetikus szótárak helyett fogalomkörök szerint csoportosított szójegyzékeket használtak. A latin szavak fölé írták be a magyar megfelelőket. Ilyen típusú szójegyzékeink az 1535 körülről származó Besztercei, valamint az 1405 körül keletkezett Schlägli Szójegyzék; az előbbi 21 fogalomkörrel és 1316 magyar szóval, az utóbbi 32 szócsoporttal és 2140 magyar szóval. A kettő feltehetően közös eredetire megy vissza. Az egyes fogalomkörök (vizek, halak, kutyák, füvek, ruhák stb.) szavai nyelvészeti (etimológiai, jelentéstani, alaktani), továbbá kultúrtörténeti szempontból is rendkívül jelentősek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
