Az Anjouktól a mohácsi vészig
Az Anjouktól a mohácsi vészig
A 14–15. század magyar művelődését az európai kultúrához való szoros kapcsolódás jellemzi. Az egyházi liturgiában egyre nagyobb szerephez jut az anyanyelv. A nemzeti nyelven való éneklés – legalábbis a húsvéti szertartás keretében – az osztrák–német–cseh adatok után hamarosan, a Zsigmond-kori Magyarországon is jelentkezik. Az istentiszteletek során (az 1433-ból ránk maradt Laskai Sorok tanúsága szerint) magyar nyelvű fohász is elhangzott.
A korszakra jellemző humanista szellemiség nem sokat várat magára hazánkban. Jelei a virágzó (és a középkori vallásos szellemiséghez kötődő) kolostori irodalomban is mutatkoztak. A fordítók fokozatosan kilépnek a személytelenségből: szükségesnek tartják, hogy megnevezzék magukat, és olykor munkájuk külső körülményeiről is tudósítanak. Emellett megjelenik a világi költészet is. Históriás énekek és a szerelmi líra első virágai jelzik ezt az irányt.
Az ómagyar kor második szakaszának írásbeliségéről némi általánosítással elmondható, hogy a kódex méretű magyar nyelvű szövegek jellemzik, így aligha véletlen, hogy ezt az időszakot a kódexek korának is nevezik. Természetesen az Árpád-kor ismert kisebb szövegemlékeinél terjedelmesebb magyar nyelvű szövegek már a megelőző századokban is voltak: kellett lenniük. A Königsbergi Töredék és Szalagjai egy hosszabb magyar nyelvű írás fennmaradt részletei, de egy még nem teljes egészében magyar nyelvű kódexból valók. Nagyobb összefüggő magyar szövegek azonban a hittérítés eredményességéhez is szükségesek voltak, és a liturgia tanító részéhez nélkülözhetetlenek lehettek legalábbis bizonyos szentírási helyeknek a magyar fordításai. Ezek meglétére utalnak a későbbi kódexeink egyes helyei, amelyeknek a nyelvi állapota jóval archaikusabb, mint az őket körülvevő szövegeké. Egyes imádságokra a kereszténység kezdete óta szükség volt magyarul. Az Angyali üdvözlet első ismert megfogalmazását a fent említett Szalagok tartalmazzák, de megállapításunkat ugyancsak jól példázza a Müncheni Kódex Miatyánk-szövege, amely nyelvileg jóval régiesebb, és több jelensége elüt kora nyelvétől. A korai és kései ómagyar kor határán keletkezett az egyetlen teljesen magyar vonatkozású kódexünknek, a Margit Legendának az első – sajnos elveszett – magyar nyelvű fordítása. Az elmondottak azonban egyáltalán nem csökkentik annak a megállapításnak az érvényét, hogy a 14. századtól a 16. század elejének az írásbeliségére a kódexirodalom a jellemző.
Pesthi Gábor Wij Testamentum magijar nijeluen (Bécs, 1536) c. művének címlapja
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
