Határjelzések
Határjelzések
A beszédközlésben a szerkezetek tagolási egységeinek határvonalait a junktúra és a szünet jelzi. Csak abban az értelemben szupraszegmentális eszközök, hogy két egységet kapcsolnak össze, ill. választanak szét. a/ A junktúra valamilyen hangeszközzel (a hangszalagok pillanatnyi zárásával vagy – mint az én/je ejtésben – egyébként kötelező hasonulások elhagyásával) megjelölt szótaghatár alaktanilag elváló összetevők (szóösszetételek, szószerkezetek tagjai) vagy két frázis között. Alkalmazása a normatív beszéd része, a szerkezeti építkezés eleme. b/ Szünet megjelenése a beszédben a közlés szervezésével jár együtt. A közlő jórészt folyamatos artikuláció mellett szerkeszti közleményének további részét, és nyelvtani-szemantikai döntéseinek fordulópontjain megszakítja a beszédfolyamatot. Ennek tulajdonítható, hogy a szünetek időtartama akár 2-3 másodperc is lehet, valamint hogy a nagyobb szerkezeti egységek között megjelenő szünetek időtartama átlagosan hosszabb.
A szupraszegmentális tényezők szorosan összefüggnek. Ugyanúgy, ahogy képzésük módjai sem függetlenek egymástól, nyelvi feladataik ellátásában is kiegészítik egymás funkcióit (a hangsúllyal együtt jár a hangmagasság kismértékű megemelkedése vagy a szótag relatíve nagyobb időtartama). Realizációik normái az anyanyelvi beszélő nyelvi kompetenciájának része, hasonlóan a nyelvtani ismeretekhez.
A beszéd és az írás
A leglényegesebb elvi különbség, hogy a beszéd elsődleges az írással szemben. Az írás nem rendelkezik annyi saját eszközzel, mint a beszéd, vagyis kelléktára alapvetően szűkösebb. A beszéd szorosabban egyénhez kötött és fordítva: az egyén létének megszűnésével annak beszéde legföljebb magnószalag-relikvia, míg valakinek az írása függetlenebb az illető biológiai lététől. Az írással szemben a beszéd több dimenziós rendszer: olyan kísérőjelenségeken kívül, mint a taglejtés és arcjáték, számottevő tájékoztató szerephez jutnak az intenzitás tényezői és általában a szupraszegmentális elemek (hangmagasság, beszéddallam, hangerő, hangsúly stb.), míg az írásban ezeknek nagyon körülhatárolt lehetőségei vannak (írásjelek: vessző, pontosvessző, felkiáltójel, kérdőjel stb.). A beszéd több érzékszervnek szól, tehát szélesebb információs csatorna.
A leglényegesebb elvi különbség, hogy a beszéd elsődleges az írással szemben. Az írás nem rendelkezik annyi saját eszközzel, mint a beszéd, vagyis kelléktára alapvetően szűkösebb. A beszéd szorosabban egyénhez kötött és fordítva: az egyén létének megszűnésével annak beszéde legföljebb magnószalag-relikvia, míg valakinek az írása függetlenebb az illető biológiai lététől. Az írással szemben a beszéd több dimenziós rendszer: olyan kísérőjelenségeken kívül, mint a taglejtés és arcjáték, számottevő tájékoztató szerephez jutnak az intenzitás tényezői és általában a szupraszegmentális elemek (hangmagasság, beszéddallam, hangerő, hangsúly stb.), míg az írásban ezeknek nagyon körülhatárolt lehetőségei vannak (írásjelek: vessző, pontosvessző, felkiáltójel, kérdőjel stb.). A beszéd több érzékszervnek szól, tehát szélesebb információs csatorna.
A suttogás
Ha a beszédfolyamatban a zöngeképzés elmarad, és az a beszélő akaratából és szándéka szerint történik, korlátozott tartalmú beszédjelenség, suttogás következik be. A hangképzés annyiban tér el a megszokottól, hogy alaphang a közlemény teljes szakaszában nem jön létre, mivel a hangszalagok zörejkeltő állásba húzódnak. A hangképző csatorna többi része azonban hiánytalanul ellátja föl adatait, sőt tevékenysége kompenzációs részműveletekkel ki is teljesedik. Mivel a zöngés és zöngétlen mássalhangzók azonos helyen és módon képzett változatai nem kizárólag zöngésségükben térnek el egymástól, hanem időtartamuk, kapcsolásuk módja, izomtevékenységük s még más sajátságaikban is. Suttogáskor ezek a képzési mozzanatok fontosabb szerepet kapnak, s pótolják a hiányzó zöngésséget. Ezért nem tévesztjük össze a bab és pap, a déd és tét és hasonló szópárokat.
Ha a beszédfolyamatban a zöngeképzés elmarad, és az a beszélő akaratából és szándéka szerint történik, korlátozott tartalmú beszédjelenség, suttogás következik be. A hangképzés annyiban tér el a megszokottól, hogy alaphang a közlemény teljes szakaszában nem jön létre, mivel a hangszalagok zörejkeltő állásba húzódnak. A hangképző csatorna többi része azonban hiánytalanul ellátja föl adatait, sőt tevékenysége kompenzációs részműveletekkel ki is teljesedik. Mivel a zöngés és zöngétlen mássalhangzók azonos helyen és módon képzett változatai nem kizárólag zöngésségükben térnek el egymástól, hanem időtartamuk, kapcsolásuk módja, izomtevékenységük s még más sajátságaikban is. Suttogáskor ezek a képzési mozzanatok fontosabb szerepet kapnak, s pótolják a hiányzó zöngésséget. Ezért nem tévesztjük össze a bab és pap, a déd és tét és hasonló szópárokat.
Nyelvjárási szöveg több szempontú lejegyzése
Monografikus földolgozás az egyik szupraszegmentális elemről
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
